2010. március 11., csütörtök
Sárhelyi Erika:
Félúton
Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kedves mamzy :) Köszönöm versem népszerűsítését, igazán hálás vagyok :) Viszont megtennéd, hogy javítod az első versszakot? Mert azt az idők során átírtam, és szeretném, ha minden fellelhető helyen helyesen szerepelne. Így szól az első versszak:
VálaszTörlésValahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
valami jót mindig magammal viszek.
Köszönöm előre is :)
Nagyon megtetszett ez a versike , kulon le is irtam magamnak.....mintha rolam szolna.......
VálaszTörlésKedves Erika!
VálaszTörlésCsodálatos a verse. Le akartam menteni, rákerestem, és ezt találtam:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=margo511&pid=36136
Annyira jó, hogy József Attilának tulajdonították :D