Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.

Égett a gyertya és meglobbant, ha a lehelet, vagy a gondolatok elreppentek mellette; a lehelet aztán szétesett, a gondolatok fáradtan leszálltak, mint a haldokló madár, és elmúltak.

(Fekete István)

Poroszlay Gabriella:
Ne kérdezd..


Szeretlek...
Ne kérdezd mióta -
tán örök időktől fogva,
mióta állnak a hegyek
és partot mosnak
végtelen tengerek -
őket se kérdezed.

Szeretlek...
Ne kérdezd meddig -
nem tudom, mikor
száll el utolsó sóhajom,
hisz felkel a Nap minden
reggel és éjjel ezer
csillag ragyog -
a Földet se kérdezed
meddig forog.

Szeretlek...
Ne kérdezd miért -
csak magadért, magamért,
amiért a virág
szirmot bont tavasszal,
és szerelmes madárdal
az égig ér -
ne kérdezd miért -
csak szeress
magamért!

Reményik Sándor:
A nagy piktor..


Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat.

A bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja:
Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

Babits Mihály:
Engesztelő Ajándék ..
 

Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:
nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.
Görnyedve hozom ahelyett s teszem a kezedbe, nézzed,
keserű életemet, egyetlen terhes gazdagságom.
Ez ami megmaradt még, e meztelen is gazdag élet,
s ezt sem adom, csak visszaadom már:
mert jól tudom, ki vagy? s hogy benned és általad élek,
kenyerem és levegőm! s rég nem volnék, ha te nem volnál.
Óh különös hatalom! szeretet erős gyengesége
- s óh gyenge erősség! oly védtelen benned...
Életem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége
s mégis én vagyok zsarnok és hóhér, s te aki enged és szenved.
Letérdelek s úgy szánom-bánom óráid letörött virágát,
mint aki barbár talppal ment át egy drága réten:
óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök rózsaágát?
ki mondja a tiprott percnek: Kelj föl, kis százszorszépem!
Órák és percek helyett fogadd el egész életemet,
virágok helyett egész mezőt, noha fölégett és nem virágos:
de virághamvval, s lásd, könnyel is trágyás, s ha új plántáid beülteted,
minden szirmot földajkál s neked áldoz...

Kaffka Margit:
Fényben..

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen,
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen...

Kaffka Margit: 
Valamiért ez a sok rózsa ..


Úgy összeborzong, megremeg.
Könnyelmű, tarka violák is
Egymásnak csendet intenek.
Csitul a szellő, - lábhegyen csak
Kímélve, búsan közeleg, -
A legyintését féltve, óva,
Zajtalanul összefogózva,
Fogják fel néma levelek,
- Megilletődött őrszemek, -
Mik szegett fővel, sorra állnak
Ablakánál a kerti háznak...
Ott benn, - elgyötrött némaságnak
Kél hosszú, panaszos jaja,
Halkan, kísértőn, - mintha távol
Árnyak völgyéből hallszana,
Majd vergődő sikolyra válik,
Mint a lélekharang szava - - -
Ott benn, - virágos kerti házban
Rettentő, fagyos elmúlás van,
Az élet oda van, - oda.

A virágoknak asszonya,

Küszködve most haldoklik éppen
Egy férfi szívében.

Anna Ahmatova:
Fehér madaram..
 

Óvott, féltékenysége - gyötörve,
mint Isten napját, úgy szeretett.
Gyűlölte fehér madaram, meg is ölte -
ne fújjon hajdani énekeket:

Szólt, estefelé szobámba belépve:
,,Szeress! Hadd hallom víg dalodat!"
Elástam a vén égerfa tövébe
a kút mellé a fehér madarat.

Ígértem, hogy nem sírok utána,
de akkor kővé vált a szívem.
Minthogyha édes éneke szállna
zengve tovább... még egyre hiszem.

Várnai Zseni:
 Öreg nő sóhajt..


Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

Várnai Zseni: 
Egy örökös viadal...


Mint ki magas hegycsúcsra érve,
szédülve pillant le a mélybe,
úgy látom sorsom kezdetét,
kicsiny fiam
szunnyadt ölemben,
s én halkan énekelni kezdtem
anyai szívem énekét.

Alig tellett tejre, kenyérre,
szegény asszonyok szenvedése
jutott nekem is,
de a dal, úgy tőrt szívemből,
mint a láva,
mint az elemek lázadása,
mint egy örökös viadal.

Jobb lenne már nem visszanézni,
inkább a pillanatnak élni,
ha süt a nap, ha fú a szél...
csak élni...
élni önfeledten,
mint a falomb a rengetegben,
mint a bogár,ha zöngicsél!

 A húsvét eredete.. jelentősebb napjai :
 

A húsvét napjainkban a keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban.(a Hold állásának megfelelően) tartanak. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22-e és április 25-e közé.

A Biblia szerint Jézus - pénteki keresztre feszítése után - a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
Az eredetileg zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A kereszténységben böjtnek nevezett, valójában ,,húshagyó" táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.)

A böjt utolsó hetének neve: ,,nagyhét", a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken ,,fehérhét" - fehérvasárnapig tart.

A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap.

Virágvasárnap: A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, e napon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe.

Nagycsütörtök (zöldcsütörtök) az utolsó vacsora emléknapja, Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe.

Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja.

Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Húsvétvasárnaphoz tartozik az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.

Húsvéthétfő: Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.

Foorás: wikipedia.org

A húsvét szimbólumai.. jelképei.. :

Barka

A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak a régiek. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.
 
Bárány

A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.

Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".


Nyúl

A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.

Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott.


A tojás

A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.

Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn a XXI. századig. Eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortetű. Később kialakultak a feliratos tojások. A díszítést viasszal "írták" a héjra, melyet festés után lekapartak. Lehetett a szöveg név, üzenet, esetleg a keresztény jelképek valamelyike. A minták ismerői tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak, akiktől a lányok megvásárolták azokat.

Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott. A nálunk leggyakrabban használt minták geometrikusak. A tojást hosszanti vonalakkal két, majd négy mezőre osztották. A hosszanti vonalak számának növelésével 16 mezős osztás is van, de igen ritkán. Ezt a művészetet rámázásnak nevezik. Az így kialakított, majdnem háromszögletű mezők alkotják a geometrikus vagy virágdíszítés kereteit. Néha az osztóvonalakon is díszítenek. A díszítmények lehetnek: tulipános, fenyőágas, rózsás, almás, stb. A díszített tojás neve hímes tojás, s magát az eljárást tojáshímzésnek nevezik.

Különböző tojásgyűjtő népszokások vannak, melyek célja, hogy a legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz. Egyik ilyen játék például a Kecskemét környékén ismert tojásütés, tojáskoccintás. Ketten egymással szemben állva a tojásokat egyre erősebben összeütögetik, s az nyer, akié épen marad. Másik játék a tojással való labdázás. Úgy tartották, hogy aki a feléje dobott tojást elejti, még egy esztendeig nem leli meg a párját.

Romániában a látogatók vitték a gazdának a tojást, megütögették vele, s közben köszöntést mondtak: "Krisztus feltámadott." Voltak azonban különleges felhasználásai is a tojásnak. Igen sok helyen szerepeltek a tojások, mint szerencsét hozó amulettek.

A görögök azt a tojást, melyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázserejűnek tartották.

Német hiedelem szerint, húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt.

Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.

A tojás, a belőle kikelő madárral, a sírjából feltámadó Krisztust is jelképezi, amellett, hogy a termékenység ősi jelképe is. A téli időszak utáni első tojások éppen húsvét idejére estek, valószínűleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki.

Forrás: sulihalo.hu

A húsvéti szimbólumok, a tojás és a nyúl a termékenység, az új élet kezdetének szimbólumai. Európában a XVI. században ajándékoztak egymásnak először tojást az emberek, a húsvéti nyúl csak később, kb. 100 éve jött divatba.
A festett tojás piros színe Jézus vérét szimbolizálta. A tojásdíszítésnek nagy hagyományai vannak; a természetes anyagokkal való színezés mellett mindenféle arany- és ezüstlemezkékkel, szalagokkal, sőt csipkével is díszítették a tojásokat. A hímes tojásoknál apró lemezkékkel takarták be a tojást, és ott nem fogta be a festék. Az írott tojáshoz forró méhviaszt kell készíteni, írókával megírni a tojást, és beletenni hideg festőlébe, annál tovább kell benntartani, minél sötétebb színt szeretnénk. Ezután felmelegíthetjük a levet, ekkor a viasz megpuhul, amelyet ruhával könnyen le lehet törölni. Egy kis zsírral átdörzsölve szép fényes lesz a tojás. Egyszerűbb módszer a csepegtetés, ekkor forró viasszal (gyertyával) csepegtetünk pettyeket a tojásra, festjük, majd a viaszt eltávolítjuk. A tojást karcolással, batikolással, patkolással is díszítik. A királyi udvarokban - francia, orosz - előkelő ajándék volt az ékszertojás.
A leghíresebbek II. Miklós orosz cár udvari ékszerésze, Fabergé francia ötvös által készített ékszertojások voltak - a tojások aranyból, platinából, kristályból és válogatott drágakövekből készültek. Ezek a tojások ma is nagyon sokat érnek.


Húsvéti ételek

Magyarországon a húsvét elképzelhetetlen főtt sonka, főtt tojás, torma és kalács nélkül. Az asztalon megtalálhatóak a friss tavaszi zöldségek, az újhagyma, a retek, uborka is. Az asztalt üde tavaszi virágokkal, nárcisszal, jácinttal, barkával, tulipánnal díszítjük. Olaszországban sonka helyett a Corallina nevű szalámit fogyasztják a főtt tojás mellé, és akárcsak karácsonykor, most is megsütik a híres kalácsot, a panettonét. Franciaországban inkább sült bárányt fogyasztanak, amely mellől nem maradhatnak el a kellemes vörösborok sem. Németországban kalácsot, tormás sonkát, csülköt és kemény tojást tesznek az ünnepi asztalra. És nem csak sört isznak, de húsvétkor divatosak a tojás- és mandulalikőrök is. Svédországban az ünnepi asztalt nemzeti színekbe öltöztetik, gallyakat állítanak vázába, és azt kékre és sárgára festett tollpihével díszítik. A reggeli marcipánnal töltött, tejszínhabos zsemle. Az ünnepi étel pedig Jansson megkísértése: ez sózott heringgel és hagymával lerakott burgonya tejszínnel sütve.


Ha hagyományosan akarnak étkezni húsvétkor, akkor.

Nagycsütörtökön egyenek parajból készült ételeket,
Nagypénteken tojást és halat,
Nagyszombaton estig böjtölni kell, így napközben kalácsot fogyasszanak; este jöhet a sonka, tojás friss zöldségekkel,
Húsvétvasárnap sült bárány kerüljön az asztalra,
Húsvéthétfőn a locsolkodóknak sonka, piros tojás, aprósütemények és mértékkel kínált italféle dukál.

 

Juhász Gyula Aranykor .. Hegy oldalán feküdni Ha május napja jár át S szívedbe hegedülni Hallod tavasz varázsát, Ifjú szemekbe nézni S kékségre a magasban; A percet megigézni, Hogy szárnya mozdulatlan Ragyogjon még a fényben S valami régi dalban Haljon meg észrevétlen, Ez a boldogság, szépem!

Juhász Gyula:
Találkozás..

Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.

Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?

Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én -- veled vagyok.

A mély homályban rám villant szemed,
Szívem emlékezett!

E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!

Kicsordult szívem, e kristálykehely.
Élet, most ünnepelj!

Pár kurta bók, egykedvű felelet,
Mit is mondjak neked!

Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,
Ó perc, szent, átkozott!

Éreztem, hogy hazug minden dalom,
Nem ismersz angyalom!

Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:
Az üdvöm nem te vagy!

Szívemnek hozzád nem lehet joga
Soha, soha, soha!

Juhász Gyula: Tavaszvárás A déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. Az esti égen violás a szín És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem S bimbók bomolnak majd szűz réteken. Az örök nap még bágyadtan ragyog, De tavaszosok már a csillagok S az éjszakában zizzenő neszek, Egy új világ susogja már: leszek! A földre fekszem, hallgatom szívét, Az égre nézek, kémlelem színét, Ég, föld között angyali üzenet Hirdeti a jövendő életet. Mert boldog ige ez és szent igaz És örök törvény és áldott vigasz, Hogy győz az élet, duzzad és dagad S elönti mind az ócska gátakat!

Juhász Gyula: Emlék Egy arc fölbukkan néha a homályból, Hová eldugta őt a feledés, Egy régi társnak arca, aki bátor Tekintetével a lelkedbe néz. Elhunyt napok és elfakult vidékek Feléd ragyognak ismét hirtelen, Fölzendül elnémult szavak zenéje És lelkeden, lehangolt hangszeren Ábrándjaid eljátssza újra multad, Csak bánatod tesz rájuk hangfogót... A feledés homályából kibukkan Egy régi arc és feléd mosolyog.

"Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül."

Robert James Waller

Kamarás Klára :
 Csillagív..
 

Már tudom, hogy a csillagok nem
akárhogy futnak fenn az égen,
és nem csoda, és nem varázslat,
ami ott tartja őket féken.
és jó, hogy elkerülik egymást,
és jó, hogy nincs találkozás,
mert világokat törhet össze
egy szörnyű égi robbanás.

Mind így vagyunk. Sodor a sorsunk.
Távoli ívek közt szabály,
vonzás ,taszítás ez az élet,
s míg lefutunk az ég falán,
vannak, kik elkerülik egymást.

Devecseri Gábor:
Ha elmész..


Ha elmész, ne mondd azt, hogy "Elmegyek",
még azt se, hogy "Megyek, de visszajövök",
csak "Visszajövök", azt az undokságot,
hogy közben elmész, ebből is tudom.

Lásd, a temetők kapuján
Ízlésesen, és a közbeeső
Halálra való minden célzás nélkül
Csak ennyi áll: "Feltámadunk".

 Devecseri Gábor:
Szerelemben..


Fejemről emberkoronám leteszem.
Neked adjam e fénylő semmim
Már nem is csillog - lám neked se kell.
Vedd le tiédet, az is fénye vesztett.
És mégis, látod oly tündöklőek vagyunk -
ketten a szerelemtől parázzsá borulunk.

Áprily Lajos
Vigasztaló vers


Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!

"Bebizonyosodott, hogy semmi sem történik ok nélkül, hogy valójában vannak dolgok, amiket már jó előre eltervezett valami, téged meg csak elvezet az útig, ha pedig hallgatsz rá, és mész, akkor bizony jön egy újabb lecke. Egy újabb jutalom, egy olyan boldogság, amilyet még sohasem tapasztaltál meg."

(Oravecz Nóra)

"Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkben,
de a legnagyobb ajándék az, ha időt szánunk valakire,
ha kedvesek vagyunk hozzá és vigaszt nyújtunk a szenvedőnek.
Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak számunkra
amíg nekünk magunknak nincs rá szükségünk."

Joyce Hiffler

 Paul Celan:
Éjjel..


Éjjel, mikor a szerelem ingája
mindig és soha közt inog,
szavad a szív holdjainak ütődik,
és viharkék szemed
az eget a földnek adja.

A távol, álomtól feketéllő
ligetből meglegyint az elillant,
s kísért az elszalasztott, mint a jövő nagy árnyai.

Ami süllyed-emelkedik,
a legbelül eltemetetté:
vakon, mint a mi pillantásunk,
szájon csókolja az időt.

Kamarás Klára:
Ez több..


Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.
Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…
Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

Ady Endre Bánat dalaiból Mikor megláttalak, új életre keltem, Kínos élet zordon multját elfeledtem, Megnyílott előttem a bezárult éden, Újra fellobogott elhamvadt reményem. - Rózsaszinű felhők úszkáltak az égen. Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma, Boldoggá tett szemed bíztató sugára. Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek... ...Rabszolgája lettem csapodár szivének... - Hittem a mosolygó, rózsaszinű égnek. Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja Kialudt örökre sötét éjszakába'... Komor bánattá vált tündöklő reményem, Fojtogató kínná égő szenvedélyem...

Ecsedi Éva :
Szerelem..


Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek

Wass Albert A régi képek Ha néha, néha nyári éjszakán Eszembe villan egy-egy régi álom, A holdsugarán, csillagfényen át A régi képek halvány fényét látom ... Mikor a sötét fenyves erdők mélyén Nekem zenélt a zúgó vadpatak, A csendes, néma, rózsás esti fényben Kék hegyek közt nyugodott a nap ... Mikor a párás, zöldvizű mocsárban Nagy hápogással keltek föl a récék, Halkan zizegő nádas sűrűjében Órákig lestem egy réti sas fészkét ... Mikor a hűvös nyári hajnalon A vágott szélén jártam lopva, csendben, Őzbaknak néztem minden barna foltot, Lombok közt suttogó szellőt kerestem ... Mikor a sziklák égbe nyúló ormán Előttem játszott egy zergegidó, Körülöttem volt a kék havas, Hol szűz-fehéren csillogott a hó ... Aztán még sok-sok minden elvonul, Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ... De egyszer minden, minden elrepül, Csak holdsugár és csillagfény marad ...

Babits Mihály
Alkonyi prológus..


Itt van az alkony, jó takaró
a hegyek ormán lilul a hó
itt van az alkony, csittul a zaj:
elhallgat a fény és fölvillan a dal.

Villanj csodavillany, villanj csodanóta
ki fájsz a szívemben ki tudja mióta?
Mióta daloltam, amióta lettem:
mert fájni születtem, ki dalra születtem
s még messzire zenghetsz majd mostoha dal,
megéri, megéri, aki fiatal.

A nappal, a lárma űzött a magányba,
hol senkise hallott, a puszta homályba:
most itt van az alkony, most jer elő,
mint éji merénylő, titkos szerető:
mert kedves az alkony annak, aki lázad
és kedves az alkony annak, ki szeret:
elhagyni ilyenkor, kicsábul, a házat
s nem tűrni az égnél lentebb födelet.
Az ég is ilyenkor kitakarózik
és emberi szemnek kirakja a kincsét;
a lélek az égbe fölakarózik,
mozgatja a szárnyát és rázza bilincsét:
Dal, éji merénylő, titkos szerető,
dal, mostoha lélek, most jer elő:
másnak csupa fátyol, neked csupa látás,
itt van az alkonyat, itt van az áldás.

Tóth Árpád:
Ó, édes napsütés!...


Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul
A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,
Megannyi drága serleg, színültig telt kehely,
Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul -
És részegít a látás, szeszéllyel kitalált
Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,
És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez
Emelem az ömlő fény egyetlen italát...

Ady Endre
Élni, míg élünk


Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jőjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni.
Elszakadni. Megszabadulni.
Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk.
Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet.
Minden egyes ciklust le kell zárni.
Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot.
Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

(Paulo Coelho)

Egyetlen érzés mindent elhomályosít.
Egyetlen hang mindent elsüketít.
Egyetlen szó minden eltakar. 
Mégis:
érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.

(Weöres Sándor)

Aki az erdő fáitól, a szikláktól, a zuhogó pataktól, a vándorló felhőktől kéri kölcsön a
gondolatait, az nem is fogy ki soha belőlük.

(Mikszáth Kálmán)

Wass Albert: 
Te és az Isten...
 

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.