Kitekintett a komor éjszakába, váratlanul előbukkant a felhők mögül a hold és fényes, jóindulatú ábrázata mintha azt súgta volna: "Vigasztalódj, kedves lélek! A felhők mögött mindig világít a fény!"
(Louisa May Alcott)

Idézet.. 

Mezey Máriától..

Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet. 

Csak megmozdul  benned, s máris megváltozik körülötted a levegő. 

Megváltozol elsősorban te magad. Letörli arcodról a keserű vonást, kisimítja szemed alól a ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derűt, amitől fényleni kezd az arcod is - fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész testedet - valóságosan új embert épít belőled. Jó étvágyat ad és nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet..

  

A vonat állomáson mindig döntened kell milyen vonatra szállj, hogy eljuss az úti célodhoz. Vannak szép, modern vonatok, igazán kényelmesek....indulásra készen..csak a füttyszóra várva...és van a gőzmozdony...ami  nehezen indul el...először meg kell rakni a kazánt...és hinni benne, hogy a varázslat működik és a szénből, fából, amit beletesz az ember, energia lesz...hihetetlen mennyiségű..és elhúzza  a vonatot..akár egy tucat vagonnal is...és ha a tűz mellet vagy nem számít meddig tart, míg odaérsz, maga az út válik felejthetetlenné...Lehet hogy kormos lesz az arcod, vagy feltöri a kezed a lapát...de  a kipattanó kis szikrák a szívedben is felgyújtják újból és újból a tüzet.... megtanulsz újra a szíveddel látni...és rájössz, hogy már az indulásnál Madridban voltál.  

(forrás: internet )