Zsigai Klára: 
Nekem írtad!

Fehér lap,
nekem írtad tele,
rajta sorok,
most simogatom.
Mindent jelent,
mosolyod, ölelő két karod,
boldog pillanatot, csókod,
ahogyan nézel rám,
rovod a sorokat,
mosoly húz ráncot arcomra,
felnevetek, hangosan kacagok,
nem szép dolog, kinevetlek!
Másnak egy kisdarab lap,
nekem sok-sok szeretet,
most írok én is neked,
kimondatlan szavamat,
ölelésem, csak te érzed!

 Fuchs Éva:
 Összegzés..

Az utak, melyeket nem járunk be,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek valahová...

A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is feltárják lényünket...

A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik titkon a hazát...

A magvak, melyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák az életet...

A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást...

És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a dal, a vers.

Szép napot kívánok mindenkinek : )