Szeretettel köszöntöm Emma nevű Látogatóim :)

Helen Bereg:
Mikor kezed kezembe simul
(Kezek)



Szürkül a nappal.
Köd fátyola vállamra hull.
Lábunk alatt zizzen az avar,
mikor kezed kezembe simul.

Sétánk lombhullás
halott zenéje kíséri.
A szivárványszínű elmúlás
utolsó rezdülését éli.

Kopott az erdő.
Ezer foltból szőtt kabátja
egyre didereg, míg az eső
s a szél rongyosra nem tépázza.

Sétálunk csendben
Utunk ősz árnyékán lépdel.
Kezed kezemre féltőn lebben,
Elűzi az őszt melegével.

Hajam már hamvas.
Szívemben ötven év a múlt,
mégis benne dobban a tavasz

mikor kezed kezembe simul.

Helen Bereg:
 Jégvirág..



Fagy csillámba fagyott ablak,
jégszilánkok rajza gyémántkép,
ujjam hegyén vízzé olvad,
szikrák helyén benéz rám az ég.
Szomorú lelkem holdsugár,
visszavert, Naptól ellopott fény,
melegre vágyó fagycsillám,
mely felolvadna ujjad hegyén.

Helen Bereg:
Kedves emlék..



Sétáltunk. A régi kövek
Ismerősként koppantak.
Elmesélték a Napnak
Régemlékek csodáját.
Cipőnk ritmusa zenélt,
Ott az utcán szinfóniát
Komponáltunk, te és én.
Meg-megálltunk kábán.
Néztük napfény játékát.
Arcodon szürkés folt.
Kezem indult lesimítsa.
Nem tűnt el, árnyék volt
Az a szürkés folt.
Megszületett egy mosoly.
Szememben csillám,
Szívemben hála.
A sors kegyes velem
Van egy kedves arc,
Melyet simíthat kezem.
Összefonódott két szem.
Pajzán játékot játszottak.
Bensőnkben vágy
Átöleljük egymást.
Oly jó volt most is,
Oly kedves, mint mindig,
Oly szerelmes, mint rég

A sétáló emlék.

Szép délutánt kívánok kedves Látogatóim :)

Száz és ezer vers, idézet a szeretetről! Olvassuk, hallgatjuk, bólogatunk, aztán tovább lépünk. Századik vagy ezredik lépés után meg is feledkezünk róla. Miért? Mert a Szeretet hiánycikk lett. Üzletben nem lehet kapni! Pedig a boltok kirakata milyen sokszínű és vidám lehetne, ha a Szeretet kézzel fogható lenne. Vennék egy pirosat, ami a szerelemé. Zsebre vágnám és alkalomadtán elővenném. Használnám! Mostanában az a divat! Mennyi időre? Egy évre, fél évre? Addig, amíg meg nem unom? Amíg a kirakatban meg nem látok egy másikat, fényesebbet, mert ez már olyan régi és kopott?! De előbb vagy utóbb ez is megkopik.
Lám csak! Van ott egy narancsszínű! Ez vajon mire való? Talán a barátságé?! Igen! Kell nekem egy olyan! Hátha az tartósabb. Mutogatom, játszom vele, kiderül, az is törékeny! Valaki el is vette és elszaladt vele. Vehetek másikat. Pedig úgy szerettem volna megtartani. A pirosat is, de hát az kopott volt. Bízom benne, hogy lesz majd egy tartósabb, egy olyan, ami megkopva is szép!
Újra a kirakat elé tévedek! Mennyi sok szép Szeretet! Pirosat már nem, félek, az is megkopik. Narancsot talán… majd… vagy hátha kapok valakitől, aki jó szívvel adja.

Látok ott egy kéket! Nem, az nem kell, olyan hidegnek tűnik. Van ott egy ezüst! Azzal mit is kezdjek? Olyan szürke, színtelen! Kedvem támadt egy olyan színű Szeretetre, amit oda ajándékozhatok Valakinek. Talán az a szép zöld megfelel. Olyan üde, mint maga a természet. Szeretem a természetet. Szeretném megszerettetni mással is. Veszek egy ilyen színű Szeretetet! A természet színe talán összeköt Valakivel, aki ha megszereti, nem leszek már egyedül. Nem is fog megkopni, biztosan tudom, mert a természet mindig újra éled!  Van benne piros, narancssárga is és kopottan is szép!

Mindnyájan számon tartunk valakit aki a szemünkben különleges embernek tetszik. Gyakran két-három sőt négy ilyen személy is akad az életünkben, esetleg más-más nemzedék tagjai is lehetnek. Az idő óceánján a mennyei dimenziók mélységein utaznak keresztül , hogy újra találkozzanak velünk. Odaátról érkeznek :a mennyországból. Más külsővel lépnek elénk, de szívünk felismeri őket.

Agyunk néha közbeszól:" Nem ismerem ezt az embert."A szívünk azonban jobban tudja.

Már az első kézfogásnál az érintés emléke hidat ver az idő szakadéka fölött és megrendíti testünk minden atomját. A szemünkbe néz és tekintetében fölfedezzük az évszázadokon át velünk élt lélektársat. Bensőnkben különös érzés támad , karunk libabőrös lesz. Jelentéktelenné válik minden , ami nem tartozik ehhez a pillanathoz.

Előfordulhat, hogy a lelkek egymásra ismerése egy szempillantás alatt végbemegy. Ránk tör egy váratlan érzés, hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük , mint amennyire tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni . Olyan szinteken , ahol csak a legközelebbi hozzátartozóinkat, családtagjainkat ismerjük, vagy még mélyebben. Ösztönösen tudjuk, mit mondjunk az illetőnek, mert tudjuk mire, hogyan reagál. A biztonság a bizalom érzése sokkal mélyebb, mint amennyit egy röpke nap vagy akár egy év alatt fel lehet építeni.

pecások :)

Szép délutánt kedves Látogatóim :)