Várnai Zseni:
Boldog Új Évet..


Álmodtál egy boldog évről
Reménykedtél, igaz szívből.
A remény mára tovaszállt,
Az álmod is már messzejárt,
de vár az Újév ismét téged,
Reményt hoz és büszkeséget.
Vágyat ébreszt, s újra éltet,
Boldogabbá tehet téged.
Életed, még meseszép lehet
Boldog Újévet kívánok neked!

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a régvárt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy...; igaz valóra...,
Boldog új évet, emberek!

Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.

(Paulo Coelho)

Újévi hiedelmek.. babonák.. 
 

Még azok is, akik nem babonásak, szilveszterkor betartanak bizonyos szabályokat és fogadalmakat tesznek.

Nemcsak vidéken tartja magát sok babona, az óév búcsúztatása és az új év köszöntése mindenütt rengeteg babonával, fogadalommal és tilalommal fonódott össze. Nézzük a legismertebbeket!

Szilveszterkor nem ajánlott baromfihúst enni, mert a baromfi elkaparja a szerencsénket. Pulykát enni is szerencsétlen dolog, mert haragot hoz a házhoz.
Halat enni folyó menti vidékeken szerencsét hoz, de máshol a hallal elúszik a szerencse.
Ha szilveszterkor nem eszünk meg mindent, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.
Az egész kenyér megszegése régi szokás. Így a családnak mindig lesz kenyere.

Szilveszterkor zajt szokás kelteni. Ennek célja az ártó, rontó erők távol tartása. Régen ehhez ostort, csengőt, dudát és kolompot használtak, manapság trombitát és petárdát.

Szilveszterkor a pogácsába érmét sütnek. Aki megtalálja a szerencsepénzt, annak szerencsés és bőséges lesz az új éve. De az összes pogácsának el kell fogynia éjfél előtt, máskülönben minden az ellenkezőjére fordul.

Aki rétest süt, annak hosszú lesz a boldogsága, és ha jól megtölti, akkor a gazdagsága is.

Az óév és újév közötti éjszakán a lányok megtudhatják, ki lesz a párjuk. Házilag gyúrt gombócba férfineveket kell tenni. A főzéskor először a víz felszínére jövő gombócban van a jövendőbeli neve.

Az új év első napján kerülni kell a vitát és a veszekedést, máskülönben az egész év azzal fog telni.

Az új év első napján tilos mosni, teregetni, varrni, fonni, mert ez az egyik családtag halálát ,,okozhatja".

Az új év első napján semmit sem szabad kivinni a házból, még a szemetet sem, mert ezzel kivisszük a szerencsét.

Malacot enni újév napján jót jelent, mert a malac előtúrja a szerencsét.

Január 1-jén a leghatékonyabb szerencsét hozó étel a lencse. Aki ilyet eszik, annak következő évben tele lesz a pénztárcája. Ha pl. mandulát főznek a lencsébe, és azt egy hajadon megtalálja, akkor az új esztendőben férjhez megy.

Újév reggelén tanácsos friss vízben megmosakodni, hogy egészségesek maradjunk. Vidéken aki reggel elsőnek merít a kút vizéből, szerencsés lesz egész évben.

Az új év első napján nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor az egész évet betegeskedéssel tölthetjük.

Szerencsét hoz, ha az év utolsó napján teletöltjük az összes konyhai edényt: cukortartót, sótartót, kávétartót, stb. Amennyiben ezek tele vannak, egész évben bőség lesz. De ha üresek, vagy nincsenek tele, akkor szükséget fogunk szenvedni ezekből.

A házasulandók és a szerelmesek ügyeljenek rá, hogy a mézescsupor tele legyen! Ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és így csókolóznak éjfélkor, akkor a szerelmük édes és hosszú lesz.
A gyerekek száját azért kenték be mézzel, hogy édes beszédűvé és kedves emberré váljanak.
Az új év első napján csak olyan munkát végezzünk, amit egész évben szeretnénk! És úgy csináljuk, ahogy az új esztendőben szeretnénk!

Távol lévő szerelmesek ilyenkor egy kicsi pezsgőt öntsenek ki a földre - persze inkább kőre -, mielőtt a többiekkel koccintanak, hogy a kedvessel egész évben együtt maradjanak.
Egyes hagyományok szerint ez azért is hasznos, mert ha ilyenkor valamit kiöntünk a földre, akkor ,,dől a lé" egész évben.

újévi hiedelmek..

Az év utolsó napján fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült kerül az asztalra, hiszen a négylevelű lóherét tartó malac az egyik legfontosabb szerencseszimbólum. Tilos azonban a csirke, pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok ,,elkaparják" a szerencsét. Úgy tartják, aki az új év első napján apró szemes ételt fogyaszt (lencse, bab), sok pénzt várhat az új évben.

Gyakran ólom vagy viasz segítségével próbálták megfejteni a jövőt. A felmelegített ólmot/viaszt hideg vízbe öntötték, és a kapott forma segítségével fejtették meg a jövő titkait. A sárkány alak sok pénzt, az egér új szerelmet, a hagymaforma bosszúságot, a kulcs anyagi fellendülést, a szőlő vidámságot jelentett.

 Régen fokhagyma-kalendáriumot is készítettek az időjárás megismeréséhez. Tizenkét fokhagymába sót tettek, mindegyik hagyma egy-egy hónap megfelelője volt.
Ha a hagyma egy-egy gerezdje reggelre átnedvesedett, arra a hónapra sok esőt/havat vártak.

 Új évi fogadalmak.. babonák..

Az év utolsó napjának jellegzetessége, hogy szinte mindenki fogadalmat tesz. Érdemes olyan dolgot megfogadni, amelyet legalább az új év első napján betartunk, így biztosan nem vesznek kárba az ígéretek.

A jóslás is fontos szerepet kap az új év kezdetén. Úgy vélték, az év utolsó napjának álmai előrevetítik a jövőt, ezért a nagy mulatozás mellett érdemes hagyni egy kevés időt az alvásra is.


A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.

A lóhere elűzi a boszikat és a rossz szellemeket. 

A patkó kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.

A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.

A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít.




 
 

Kányádi Sándor:
Téli alkony..


Nyírfák közé zuhant a nap.
Vereslik a nyírfa kérge.
Szájuk szélét nyalogató
farkasok gyűlnek a vérre.

Szűggyel törik a nagy havat,
árnyaik a völgybe vesznek:
borzongató
arabeszkek.

Szűkölnek és vonyítanak,
s egymás irhájának esve,
széttépik a vérző napot:
üvöltve száll le az este.

Kányádi Sándor:
Valaki jár a fák hegyén..


valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Theodor Storm: Karácsonyi dal.. Nevetve néz le a világra az ég egy szelíd csillaga: a fenyőerdő illatára fagyot lehel a téli pára, gyertyafényes az éjszaka. Oly boldog szívem, lázban égve, az édes Karácsony van itt! Mesecsöndű gyönyörűségbe csalogat harangok zenéje, a csengő hang felmelegít. Kedves varázslat int megállnom, imát mond szám, ámul szemem, leszáll rá arany gyermekálom, pilláimat lassan lezárom, érzem, csoda történt velem. Tapfer Klára fordítása

Emile Verhaeren:
 A fagy



Ma este az ég fényes-tiszta, szűz,
a végtelen fagy rázza jeges öklét,
fagyos a csillag és fagyos a tűz.
Eléd mered a látható öröklét.

A bús ezüst égen a fagy az úr,
megdermed a csönd, a szél és a pázsit,
a puszta és a part, a kék azúr,
távol egy csillag dsida-hegye látszik.

Csönd ül a tenger s erdő mélyibe,
hegyes, szúrós, mozdulatlan ezüstfény!
És nincs a végtelenbe senki se,
ki győzne érdes és érces ezüstjén.

Zsibbadt magány. Csak dermedünk tovább,
meggémberedve fényes jégbilincsen.
Egy örök tél borzalma karol át.
Fölöttünk gyémánttrónusán az Isten.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

Fogazzaro, Antonio:
 A fenyőfák
(1899.)
 

Bár ajtó, ablak zárva van szobámon,
Mégis valóm átjárja illata
A fenyőfáknak. Bármerre tekintsek
Ablakaimból, ott sötétlenek
Mint sűrű erdők, nagy elszórt csoportok...
Szeretik egymást, De hideg mogorván
Meresztik égnek sűrű sudaruk
S egymásra nem borulnak sohasem.
A föld alatt azonban keresi,
Öleli egymást, egymásba fonódik
Epedő vággyal futó gyökerük.
Mi is úgy egykor. Hideg volt az arcunk,
Hideg a szó és gyér vala közöttünk;
De, jaj, ezer eltitkolt, el nem árult,
De jól megértett gondolat fűzé
Életünket össze. - Boldog fenyőfák!
Szűk, névtelen völgyek ölébe rejtve,
Hova so'sem hatol a napsugár.
Zúgó hegyi patak fölé hajolva,
Felhőkbe nyúlva meredek tetőkön,
Hova ellenség soha nem teszi
Lábát, fenyők, ti éltek boldogan.
Rejtett magánytok, egymás közelében,
Megédesül s másról nem álmodoztok
A hó alatt, csak a napos tavaszról...

Horváth István :
Tornyot raktam ..
 

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
,,Hadd el, ne sírj, kis unokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is."
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.


* Horváth István Magyarózd,1909. október 9. - Kolozsvár, 1977.január 5.) erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő. 

Anna Ahmatova :
A hó szironyos taraján át...
 

A hó szironyos taraján át
mentem lassan teveled
fehér házam fele. Átjárt
a csend, bennünk remegett.
S szólt, szebben, mint öröm-ének,
halk, álomi-tiszta zene:
finom kis ág-remegések,
sarkantyúd könnyü nesze.

  (Rab Zsuzsa fordítása)

 

 

December 13-án a Lucák, Luciák névnapján ősidők óta a fényt és ajándékát, a szeretetet, szerencsét, boldogságot ünneplik. Ez a nap előkészület a még nagyobb fényünnep, a téli napforduló (dec. 21.), illetve a karácsony fogadására.

A hagyományok szerint Luca napja dologtiltó nap a lányok, asszonyok számára! Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek az ősi hiedelem szerint.

Ősi hiedelmek, babonák

A népi hiedelemben a 13-as szerencsétlen szám. Vannak, akik munkába sem indulnak el péntek, 13-án. Nem csoda, hogy Luca napjához számos babona kapcsolódik. Úgy tartották, hogy ezen a napon tilos varrni. Aki megszegi a tiltást, bevarrja a tyúkok fenekét, így a következő évben nem lesz tojás – és jólét sem.

Nagyon jól tette a ház asszonya, ha sokat pihent, főleg üldögélt Lucakor, mert akkor várhatóan jó kotlósak lettek a tyúkjai az elkövetkezendő évben.

Ősi megfigyelés alapján, még mindig mondogatjuk, hogy Luca naptól számítva, a nappalok hosszabbak egy tyúklépéssel! Ez annyit jelent, hogy a télből már kifelé haladunk. Az év leghosszabb éjszakája ez, a fény győzedelmeskedik, s lassú, biztos gyarapodásnak indul.

Ez valóban ősi hagyomány, mert később vezették be a Gergely naptárt, mely előtt a téli napforduló pontosan december13-ra esett – mára ez naptár miatt eltolódott.

Luca napon hajtatjuk a búzát, kukoricát

Laposabb kis tálkába búzát szórunk, meleg, világos helyre tesszük, és karácsonyig öntözgetjük.  Ha nagyra, magasra hajt ki, bő termést jövendöl a következő évre.

Ha karácsonyig kicsírázik az összes szem bő termés várható a következő évre.

Luca naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább.

Szerelemmel kapcsolatos varázslatok

Számtalan mágia kapcsolódik Luca napjához. Persze ahány vidék, annyi szokás, bizonyos rituálék azonban országszerte elterjedtek. A pogácsajóslással egy több száz éves hagyományt tarthatunk életben. Nem is olyan régen még szokás volt a lányos házaknál december 13-án süteményt sütni. A tésztába papírra írt fiúneveket rejtettek, úgy tartották, hogy az utolsó darabban található keresztnév elárulja, hogy ki lesz az eladósorba kerülő lány jövendőbelije.

Ki lesz vajon a leány udvarlója, férje?

A házasságjóslást gombócokkal is végezték. A kis papírokat belegyúrták a tésztába, majd forró vízbe tették a gombócot, és figyelték, hogy melyik kerül legelőbb felszínre, ugyanis abból tudták meg a vőlegény nevét.

Nemcsak a jövendőbelire végeztek régen varázslást, hanem a gazdagságra is. A pogácsa jó szolgálatot tett ebben az esetben is. A lényeg, hogy az egyik süteménybe süss bele egy fémpénzt, aki a pogácsájában megtalálja az érmét, a néphit szerint bőséges évre számíthat.

Kívánságmágia Luca-napon

Az alábbi varázslat is Luca-naphoz kapcsolódik: december 13-án este 12 darab fehér lapra írj fel különböző kívánságokat, és hajtsd össze a papírokat. A jóslás érinthet párválasztást, gazdagodást vagy egészséget. A lényeg, hogy minden este körülbelül azonos időben egy gyertya tüzében égess el egy-egy lapot. Ne nézd meg, hogy időközben mely kívánságok váltak hamuvá. Végül december 24-én este az utolsó papírt nyisd ki. A mágia úgy tartja, hogy az utoljára maradt kívánságod valóra válik.

Boszorkányok éjszakája

Erre felállva láthatják meg a boszorkányokat.

Luca napja elképzelhetetlen volt lucaszék nélkül. A kerek, háromlábú széket Luca napján kezdték el faragni a férfiak, ám igyekezniük kellett, hogy elkészüljenek december 24-ig, mert a legenda szerint csak a karácsonyi misén látható meg, hogy valójában ki a boszorkány. Az utóbbi onnan ismerhető fel, hogy szarva van, viszont csak a székről látható meg.

Az okkult és misztikus tudományok ismét virágkorukat élik, elég csak például az Édesvíz Kiadó nagysikerű könyveire vagy a természetfeletti jelenségekkel foglalkozó tévésorozatok sokaságára gondolni. Nehéz azonban meghúzni a határt a babona, az irracionális tévhit és a természetfeletti jelenségek, vagy az okkult tanok között. Ami az egyik ember szemében babona, a másik számára vallás vagy tudomány.
Európa sok országában hisznek még mindig a boszorkányságban, varázslásban. Angliában hat ember közül egy hisz a kísértetekben, tizennégyből egy állítólag már látott is. Ugyancsak Angliában minden tizedik ember hisz a szerencsés napokban, Németországban ennél jóval többen. A németek kétharmada minden nap elolvassa a horoszkópját, háromból egy pedig bevallottan hisz is benne. A csillagjóslás manapság jól bevált szolgáltatás, az olvasóra valamit is adó mindenik lapnak van horoszkóp-rovata. A kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi háttér nem döntő tényező a babonásságban, a diákok és szellemi foglalkozásúak között is szép számban akadnak olyanok, aki hisznek a csillagoknak az emberi életet befolyásoló hatásában vagy a tenyérjóslásban.
A 21. században is sokan messzire elkerülik a 13-as számot. Amerikában hiányoznak az épületek 13-ik emeletei, nagyon sok kórházban nincs 13. kórterem. Azon sem csodálkozott senki, amikor az Apolló 13-nak a 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es (háromszor 13!) indítóállványról meghiúsult. Persze Európa sem kivétel: amikor 1965-ben az angol királynő Nyugat-Németországba látogatott, a vágány számát, amelyről a királynő vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték.
A babona, úgy tűnik, nemcsak az egyéni sorsokat befolyásolhatja, de káros lehet a gazdaságra is. 1978-ban Amerikában készítettek egy felmérést, melynek meglepő eredménye az volt, hogy a 13.-ák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak. 
Sokan rettegtek mindig is attól, hogy tizenhárman üljenek asztalhoz, mert a hiedelem szerint valaki közülük hamarosan meghal. Az utolsó vacsorán is Jézus volt a tizenharmadik az apostolai között. Napóleon és Franklin Delano Roosevelt híresek voltak arról (is), hogy semmi pénzért sem vacsoráztak volna tizenharmadmagukkal. Roosevelt pl. mindig kéznél tartotta az egyik titkárnőjét, hogy ha valaki esetleg az utolsó percben visszamondta a meghívást, vagy hirtelen csapódott a társasághoz, akkor se legyenek pont tizenhárman. Párizsban létezett a quatroziéme intézménye, melynek révén végszükség esetén bárki rendelhet egy hivatásos tizennegyedik vendéget.

A triszkaidekafóbia (a 13-astól való félelem görögül) tulajdonképpen ókori eredetű babona. A számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonító gondolkodásmódot, a számmisztika elemeit még a püthagoriánusoktól (Püthagorász tanítványai, filozófiai rendszerükben központi szerep jutott a számnak) és a kabbalistákól örököltük.

A kabbalisták azt vallották, hogy a szám minden dolgok lényege. Szerintük az erényeknek éppúgy megfelelnek a számok, mint a geometriai alakzatoknak vagy a természet eleminek. Például: a pont: 1, a vonal: 2, a sík: 3, a test: 4, a házasság: 5, a szerelem és a barátság: 8. A hármasnak, a hetesnek és a tizenkettesnek különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A hármas jelentőségét a világot alkotó három alapelem, a tűz, a víz és a levegő lényegességével magyarázták. A hetes azért lett "kabalaszám", mert a tanok kidolgozása idején a Holddal és a Nappal együtt hét bolygót ismertek, és hitük szerint az emberek sorsát a planéták határozzák meg. A hétnek is hét napja van, a fejnek pedig "hét kapuja": két szem, két fül, két orrlyuk és a száj. A 12 mindenképp a tökéletességet jelenti (12 hónap van, a napnak 12 órája, Jézusnak 12 apostola, Izraelnek 12 törzse, stb.) A 13 ezen túl van, ezért valami gonoszságot hordoz magában. A tökéletes 12-höz hozzáadódik még egy szám, és ez megbontja az egységet, a harmóniát, ezért halált hozó. 

A numerológia nagyon sok eleme ma is velünk él. Nem véletlenül hívjuk a szerencsét hozó tárgyakat vagy számokat kabalának. A népmesékben és szólásmondásokban is a hármas és a hetes a kiemelt számok: hétpecsétes titok (az Apokalipszis pecséteinek száma is 7), heten, mint a gonoszok, a hétfejű sárkány, hét törpe, hetedhét országon túl. De ugyancsak a világ hét csodájáról beszélnek, és a katolikus egyház is fokozta a hetes misztikusságát, (bár az eredeti szándék állítólag épp az volt, hogy a nép figyelmét a babonáról a vallásra terelje), hiszen hét szentség van és hét főbűn, de Krisztus utolsó szavainak a száma is ennyi volt. A babona legújabb változata szerint a házasságok kritikus éve a hetedik, akik abban az évben nem válnak el, már biztosan együtt öregszenek meg. A statisztikák azonban nem igazolják ezt feltevést, a hetedik évben nem történik szignifikánsan több válás.

 

Jó reggelt kedves Látogatóm !

Dsida Jenő:
Álmot adsz..


Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.

 Reményik Sándor:

A karácsonyfa énekel..

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny,
Ó csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény.
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S imbolyogjon a szűk szobák falán.

Mindegy, hogy mi lesz velem azután,

Reményik Sándor:

A fenyők álma..

A fellegek a fenyők álmai.
Az ágak között megrekednek.
Azután futásnak erednek,
Vagy halkan suhannak odább,
Mint foghatatlan, lenge holmi,
Testetlen, fátylas délibáb.
Az álmok sorsa: eloszolni.

Néha úgy szállnak, fehér csipkeként.
Hogy alig-alig fedik el a fényt.
Ezek a boldog álmok.
Aki ily álmot látott,
Annak a fának hálálkodni kell.
És hogyan hálálkodik a fenyő?
Hogy ezerszeres illatot lehel.

S néha jönnek gomolygón, nehezen,
Szurony sem szaggatja meg odafenn,
Csak néha üti át
Egy órjás dárdáját a fellegen.
Ezek a gonosz álmok.
Aki ily álmot látott,
Reccsenve jajdul, álmában kiált,
Lát fekete vért és piros halált.

De lassan elszáll jó és gonosz álom,
Valahol virrad már a láthatáron,
Oszlik a köd,
A pára már kevés.
Aranyderüvel messze valahol
A kék ég jő: az örök ébredés.

Gámentzy Eduárd :
Mozaik..


Széjjeltört üvegcserepekből
Próbállak kirakni újra...
De nem hiszem, hogy menni fog!
Mert túl nehéz a súlya...

Sok csillogó üvegdarab...
- Most minek ez a játék!?
Hogy megvérezzem ujjaim?
Hogy érezzem,... hogy fáj még!?

Ez itt előttem nem te vagy,
Csak ezer apró részlet...
Takarja örök félhomály!
- De nézd meg! - Azért szép lett!

Várnai Zseni :
Így álmodom - így képzelem..



Ha egyszerre csak, mint egy ábrát,
letörölné a fekete táblát
az Alkotó
művészkeze
s valami újat kezdene,
de úgy, hogy égszín lenne a tábla
s csodás világot tervezne rája
a Teremtő
művészkeze...
új Édenkertet festene!

Letörölné a régi rosszat,
varázsolna szebbet és jobbat
a legnagyobb
művész keze...
egészen újat festene!
Oly csodaszépet, hol a lények
békességben, boldogan élnek,
nincs félelem
csak értelem..

Szabó Lőrinc : 
Kandalló előtt..


Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zúzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

Juhász Gyula
A várta..
 

Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Túrmezei Erzsébet: 
Eljön..


Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani...
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.

Gazdag Erzsi:
Honnan jöttél Télapó?

 

- Honnan jöttél Télapó?
- Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Donászy Magda:  
Télapóka, öreg bácsi..
 

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.

Devecsery László:  
Jön a Mikulás..
 

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Benedek Elek: 
Mikulás apó..


Amikor télen hullani kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kigyelme ezt csak neveti.
Szélnek, viharnak vígan neki vág.
Csak egy arasz neki a nagy világ.
Egy pillanat: mindenütt ott terem.
Hátán egy zsák. Vaj' mivel van teli?
Miben a gyermek örömét leli.
Mogyoró, dió, az ég tudja, még
Hogy mennyi mindenféle nyaladék.
A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán.
És mégis, mégis - mely csodás talány
Ki e kicsiny zsák addig nem ürül,
Míg a jó apó nem járja körül
Szép rendiben egész föld kerekét,
S nem látta annak minden gyerekét.
Alszik a gyerek nép, sejtelme sincs,
Hogy az ablakon zörren a kilincs,
És nyíl az ablak lassan s megjelen
Mikulás apó késő éjjelen.
Jóságos szeme - mely kedves dolog!
Az alvó gyermekekre mosolyog.
Aztán ablak közt egy s mást ott ,,felejt"
Egy - két mogyorót a földön elejt.
S a koppanásra itt - ott egy gyerek
Megmozdul, aztán tovább szendereg.
Óh kedves éj! Szép álmok éjjele!
Emlékeddel lelkem most is tele.
Hajam, szakállam - fehér, mint a hó,
Öreg vagyok, mint Mikulás apó,
De ezen kedves, szép éjjelen,
Amikor a jó öreg megjelen:
Úgy érzem, újra gyermek lettem én,
Mikulásváró kicsi kis legény!

Reményik Sándor: 
Hópelyhek..


Hópelyhek az én álmaim,
Fehérek, halaványak,
Néha eltűnnek-foszlanak,
Alighogy földre szálltak.

Hópelyhek az én álmaim,
Fenn zizegve zenélnek,
Szelíden, árván, félszegül -
Meg ne lássa az élet!

De néha szél jő hirtelen,
Jőnek kemény fagyok
S az ártatlan sok hópehely
Vésztjóslón kavarog.

Akkor halomba hullanak,
Mint kísértetek nőnek
S leplük végül elég a föld
Felére szemfedőnek.

És akkor, mintha Istenük
Örök párbajra hínák:
A feneketlen mélybe lenn
Döngenek a lavinák!

Berde Mária:
Hol vagy?

A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek.

(Rabindranath Tagore)

Rainer Maria Rilke:

 Advent..

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa,

és hallgatózik. Szűz utakra

feszül sok ága, tűhegye-

szelet fog- készül, nő magasba,

az egyetlen szent éj fele.

Készülődés Adventre..


Advent első vasárnapja a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. A liturgiában az advent színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját, amikor szabad rózsaszínt használni. A szó a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, mégpedig kettős értelemben: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végezetével.

    

Kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek, a 7. században Nagy Szent Gergely pápa állapította meg négyben számukat, és 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az adventi időszakot a katolikus egyházban. Régen advent kezdetét éjféli harangzúgás jelezte, szigorú böjtöt tartottak, hajnali misére (roráte) jártak.

    

Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt szimbolizálja. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén.

    

Adventhez több népi hagyomány kapcsolódik. Az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amelyet aztán a hajában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. Erdélyben a hajnali mise idején zárva tartották az ajtót és ablakokat, hogy az ilyenkor állati alakot öltő boszorkányok ne ronthassanak a házakba, ólakba. Az Alföldön a lányok a hajnali misére harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük, így férjet "édesgessenek" maguknak.

    

Borbála napján, december 4-én Borbála-ágat vágtak, majd az ágat vízbe állították, és ha kizöldült, a következő évben megkérték a lány kezét. December 13-án, Luca napján (a naptárreform előtt az év legrövidebb napján) a lányok 13 papírdarabra fiúneveket írtak, és minden nap tűzbe dobtak egyet: karácsonykor a megmaradt papír megmondta, hogy ki lesz férjük. Ekkor kezdték a Luca székét is készíteni, amelyre a karácsonyi misén felállva meg lehetett látni a boszorkányokat. Disznóölő Szent András napjától kezdődtek a disznótorok, de sohasem szerdán, pénteken vagy szombaton, mert ilyenkor böjtöltek az emberek.

    

Az adventi naptár eredeti jelentősége az, hogy elvezesse a felnőtteket és a gyermekeket a karácsonyhoz. (Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben.) Az "igazi" naptár minden egyes ablaka mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolattal találkozhatunk. Ez a vallási tartalom napjainkban mindinkább elhalványul, az ipar és a kereskedelem egyszerűen decemberi naptárt csinált belőle, amelynek minden egyes napját, lapját csokoládé vagy marcipán édesít meg.

Szabó Lőrinc:
A törvénytelen szép ..


Ahogy repül az élet, évre év,
egyre kevésbé tudom, mi a szép,
egyre kevésbé értem magamat,
hogy régen csak bizonyos arcokat
hittem annak, csak ilyen vagy olyan
szemet, szájat; mintha nem is magam
ítéltem volna, hanem más, aki
értelmetlenül válogatta ki
a vonzót s rútat, s megszegényített.
Aztán elhagytam a törvényeket
s most türelmesebb, gazdagabb vagyok:
előre látom a pillanatot,
mely olt vagy gyújt, s a lelket, jellemet,
a belső formát. Milliméterek
összhangja szabta, ki tessék, ki nem?
Ma sok egyéb is; és a szerelem,
ahogy tanít idő s tapasztalat,
egyre szebb lesz és titokzatosabb

William Henry Davies :
A tél szépsége..

 

Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye
nyáron a méh- s virág-zene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy sarkunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak:
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.
Köszöntlek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed
ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó.

Robert Burns:
Még egy csók.. 


Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
örök vágyban eljegyezlek.
Miért sír fel az égre,
akinek még van reménye?
Nekem csillagfény nem int már:
özön éj és néma kín vár.
Rossz rajongás, mégse szidlak,
győzni, győzni tud csak!
Aki látja, mind imádja,
mindig őt, csak őt kívánja.
Nem lett volna szívünk oly vak,
ne lett volna vágyunk oly vad,
ne jött volna, ne nőtt volna:
szívünk most nem haldokolna.
Ég veled, te szép, te legszebb!
Ég veled, te vég, te kezdet!
Béke, vágy, kincs, öröm, érdem,
minden áldás elkísérjen!
Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
örök vágyban eljegyezlek!


(Szabó Lőrinc fordítása)

Szabó Lőrinc:
Szél hozott, szél visz el..
 

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőkből kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
-megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

Heinrich Heine : 
Leveled..


Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly nagyon,
tudatod: nem szeretsz. De
tizenkét oldalon!

Megannyi teleírt lap -
kis kézirat-köteg!
Komolyan nem szakíthat,
ki ily sokat fecseg.

Heinrich Heine
Szívemben mindig lesz egy hely ...
 

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

 

Jó reggelt.. szép napot kívánok.. kedves Látogatóim.. :)