Túrmezei Erzsébet:

Adventi éjszaka..

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön!

 Ne félj!

 Babits Mihály: 

Adventi köd..

 
Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
 
Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika...
 
Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.
 
S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?
 
És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?
 
És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?
 
Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.
 
Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek..

Köszöntelek.. :)

 

The Second Waltz - André Rieu

Emlékezés..

 

Sok emlék forog napok óta a gondolataimban. Hétfőn lett volna a Húgom születésnapja.. aki nagyon korán itt hagyott. A Szüleimnek a házassági évfordulója a Húgom születésnapjára esett.. sokat nevettünk, hogy ő volt a házassági évfordulós ajándék.

 A szülőknek nagyon nehéz lehet a gyerekeiket eltemetni. Sajnos az én Szüleimnek ezt nem egyszer, de többször is át kellett élni :( A Húgom után a Bátyámat is el kellett engedjék. 

Ma lenne az Édesapám születésnapja. Sajnos Ő sincs már közöttünk. Édesanyámat pár év után követte abban a reményben, hogy fent újra együtt lesznek azokkal akiket itt elengedtek.

Nehéz napok ezek számomra, néha mosolygok egy egy történeten, aztán a könnyeim hullanak, Velük álmodok és reggel a hiányuk még fájdalmasabb. De hiszem én is, hogy újra találkozni fogunk.

A napok gyorsan mennek, de nincs olyan nap, hogy ne jutnának eszembe azok akiknek az életem köszönhetem, akikkel együtt nevettem, akiket imáimban naponta megköszönök, hiszen egy család voltunk.

 

    

    Ady Endre :

   Őszi éjszakán..

A szél ha hűvös éjszakákon
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe énnekem.

Hiába száll agyamra mámor
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.

Ajkad akkor tapadt ajkamra
Utólszor aztán vége volt
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt

Mikor a szél fülembe súgja,
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan!

 Rab Zsuzsa: Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő,

söprik nyers szelek.

Heggyé tornyosult a felhő.

Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,

nyirkos fák alatt.

Nem tudom már, merre térjek,

honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében

szunnyadó telet.

Éneklek a vaksötétben

lámpásul neked.

Üdvözöllek :)