Szabó Lőrinc:

A befagyott Ipolyon..

Korcsolyáztam. Előbb fakorcsolyán,

aztán igazin. Még csak tétován

mozogtam a befagyott Ipolyon,

s féltem a forgóktól: sok helyt bizony

vékony volt a jég, süllyedt, recsegett,

s visszahajolva szinte röpített,

ha rátévedtünk. Ilyen helyeken

lyukat kereső, tátogó halak

villogtak az áttetsző zöld alatt,

de többnyire fenékig mereven

állt a dermedt víz,

s én kényelmesen

korcsolyáztam ide-oda... Szárnyamat

(a kabátomét) széttártam, kevély

vitorlaként, dőljön bele a szél:

repülés volt ez is, tükörsima

semmiben a repülés mámora,

s míg nyeltem a hó csapó pelyheit,

a kalandvágy mindig messzibbre vitt.

 Kányádi Sándor:

Téli fák..

Elhullatta leveleit

kertek, erdők minden fája,

szélnek, télnek vad szigorát

egyedül a fenyő állja.

Egyedül a fenyőerdő

nem hódol meg hónak, fagynak:

zöldell akkor is, ha a nap

sugarai meghervadnak.

Fölfogja a hulló havat,

a szeleket megakasztja.

Sátra alatt menedéket

lel az erdő minden vadja.

Hunyorgó ég, pislogó ég

gyújt az ágakon gyertyákat.

Szarvas, farkas, s a szelíd őz

mind egy-egy szép télifát kap.

Gazdag Erzsi: Január..


Január , január

mindig hócsizmában jár;

jégbajusza, jégkabátja,

zúzmara a jóbarátja.

Január, január

palotája nyitva áll.

Jégtükörű padlóján

korcsolyázik fiú. lány.

Áll a tánc, áll a bál.

Kicsi szánkó csengve száll.

Meg nem áll tán tavaszig,

mindaddig, míg havazik.

Szép napot kívánok kedves Látogatóim .. :)