Áprily Lajos:
A ragyogó madár...


Kerested erdőn, bérceken,
fiatalságtól részegen.
Álmodtad és tudtad, hogy él,
különb madár a többinél:
elorzott minden drága színt,
smaragdot, türkizt és rubint,
szikrázóbb, mint a gyurgyalag,
begytollán bíboros szalag,
a kékcsókánál kékje szebb,
a jégmadárnál ékesebb.
Véredben él, álmodban ég,
egyetlenegy gyönyörűség.
S míg mohón űzte két szemed,
futott, futott az életed...

S mikor fejedre hó szitál
s szemed téveszti már a színt
s a fényt nem bírja már
s a szép már nem dédelgeti:
egy suhogó hang meglegyint,
s tapogató kezedre száll
s káprázó tollát kelleti
a ragyogó madár!

Mihail Eminescu:
Kint megremeg a nyárfaág

Kint megremeg a nyárfaág
és ablakomra koppan
Úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.

A tóba csillag fénye hull,
s lent megdereng a mélyvíz -
Úgy érzem: kínom elcsitul,
s már megbékélek én is.

A hold szikrázik fényesen,
a felhő szerteszéled -
Úgy érzem: rád emlékezem
mindig, amíg csak élek.

( ford.:Képes Géza)

Gámentzy Eduárd:
 Látod..?

Lopjál el egy percet
Minden nap magadnak,
Mikor nem figyelnek!
Mikor elaludtak
Azok, akik őrzik
Előled,... hogy ne tedd!
Akkor kell csinálni
Úgy, hogy észre se vedd
te sem, csak érezzed!
Valamit most kaptál,
Még ha úgy loptad is
Mégis megmarad már
Neked mindörökké!
Csak neked!... Nem másnak!
- Ha keresnék rajtad,
- Mondd, hogy nem is láttad!
Ebből a pár percből,
Lesznek majd az évek,
Amiről utólag
Azt mondhatod: „Szépek
voltak”... és már bánod,
Hogy csak ennyit tettél
el magadnak... Látod!?

Váci Mihály:
Ha érdemes - ha nem..


Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem.

Nehéz - s el kell fogadni
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj;
- a túloldal ne lássa
mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
lefödne - úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni
kínban azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.

Menni velük - már régen
nem értük! - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.

Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
- vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül.

Mindez ma sem volt könnyű
- s nem lesz könnyű sosem
- de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes, - ha nem!

Rudyard Kipling:

Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int : "Kitartani",

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.

 

Ibolya nevű látogatóimnak boldog névnapot kívánok :)

Bíbor Kata:

Világunk közt az óceán..

Megismersz? Most is ugyanaz vagyok,
kivel világot megváltani indultál;
látod szememben még álmaim nagyok,
pilláim mögött bújik az ifjúság.

Emlékszel? Lelket cseréltünk egy éjjel:
egyformák voltunk, s a másik nem szorított,
fájó énünk engedtük, többé nem fért el,
helyébe más jött: a nagybetűs titkok.

Hiszed? Ahogy azon a részeg hajnalon -
nótázó sugarakat csurgat ránk az ég,
s szökőkút peremén nevetve szavalom:
Szabadság, Szerelem! ... Rég volt, olyan rég.

Ugyanaz vagy most is, ismerlek jól,
bolond világunkban nem változott semmi,
amit kerestünk valahol, mindenhol,
máshol találtuk... s én hagytalak menni.

.

Bíbor Kata: Vágy-szerepek..


Játszom. Holnap dívát
ma rosszlány leszek
vagy mégis, inkább glóriát
tartok föléd
a magamat alakító
angyali főszerep
fehéren lebben
bélyegét rajtad hagyva
átváltozom a pillanatba
és a megformált percek
hatásnyi szünet nélkül
arcomra sminkelik kellékeik
megszállottan hozzám rendezik.
Az idő is átszellemülten ketyeg.
Hálás a hű szerep
a visszatapsolásból nyerek erőt
játszom a dívát
a csábító nőt
- meztelenre vetkőzik vállam -
szemed teltházú reflektorában.

 Bíbor Kata:
Életrezdülések..



Magamba altatom a hegyeket,
a magasba törtető ősi rezgést,
fák és a szél
mormogó imájukat suttogják
s mintha egy kéz
fogadna bölcsőjébe,
ringatna gyermekké

ösvények, mint pulzáló erek
ta-dam
ta-dam
tagjaimban érzem a lüktetést,
a talpam alatt sóhajtó kövek
halomba gyűlt évek nyomait
hordozzák
a föld szagát
- hogy lélegzik a lét! -

olajfa kapaszkodik egy tisztáson
élni vágyásba rejti gyökerét,
égi trónusáról lenyúl a fény
s ahogy a lombok kitárulkoznak felé
magamat látom
mindenben

versekben az imák
dalokban a formák
itt vannak bennem.

 

Vidám napot kívánok kedves Látogatóimnak :)