Pablo Neruda :
Az én szívemnek...

Az én szívemnek elég a te lelked
s neked az én szárnyam elég szabadság.
Az én ajkamról lengve égre kelnek,
mik benned az álmok álmát aludták.

Tebenned él a mindennapos ábránd.
Mint harmat a szirmokra, úgy borulsz rám.
Távolléted a láthatárt ledönti,
te örök menekülő, mint a hullám.

Mondtam neked, hogy úgy dalolsz a szélben,
akár a déli fenyvek vagy az árboc.
Mint ők, magas és néma vagy. S gyakorta
bánat ül rajtad, mint egy utazáson.

Úgy vársz rám, mint egy régi-régi ösvény,
melyben sóvár visszhangok népe szunnyad.
S arra riadok, hogy rebbennek olykor
a madarak, mik lelkedben aludtak.

(Somlyó György fordítása)

Szabó Lőrinc:
Tóparton..

Rigós erdőben bujdosó nap,
itt a tó, fekszem csöndesen,
a part ring, mintha vinne csónak,
a kék vizet nézegetem,

és most közelről még a fű is,
bármily kicsi és egyszerű is,
éppoly gyönyörű, mint a tónak
vizéből visszakacagó nap.

Szilágyi Domokos:
Most...
Most, amikor éjfélekig
kell dolgozom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
Mosolyod, kezed és szavad.

Régen nem jártam itt, de mentségemre szolgál, hogy nagyon elfoglalt vagyok.
A kert a lakás szépítgetése, és nem beszélve az örömteli családi eseményről, ami sok készülődést igényelt.
A párom 50. születésnapját ünnepeltük..
Együtt volt a család.. megtelt a ház nevetéssel.
A gyerekeim vidámságát és örömét semmi nem pótolja.
A párom meghatódottságáról meg ne is beszéljünk.
Nagyon jó érzés volt látni szemében azt a csillogást, azt a kicsit huncutkás mosolyt, ami mindig ott bujkál mióta megismertem.. de ilyenkor amikor a család együtt van ez még jobban látszik..
Csodaszép nap volt..

vidám reggelt és szép napot kívánok kedves látogatóimnak:)