Kányádi Sándor:
Ballag már..


Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

Várnai Zseni


Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

Csak zenélj, ahogy tudsz, méla hangfogóval,
Csak beszélj a csönddel, árnnyal, csillagokkal,
És ha másra hallgat mind a többi ember,
Te beszélj tovább a zengő végtelennel.

Tizenkettő: tik, tak, tik... Évet év most veszt el: Versbe tizenharmadik az öreg Szilveszter. Klepetusán - ő az év - minden gomb egy nap: gimbeli-gombolja s megint belekap.

Ady Endre:
Szilveszter (részlet)

Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen.
Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű.
Bolondos agglegény, mindig nevet, és ezzel ríkatja meg az embereket.
Hideg, kemény hideg van, mikor ő érkezik.
Bejelentetlenül jön, és mégis várják.
Jókedvű legényemberek, meg mindenféle bohém népség üdvözli szeretetteljesen ezt a vén legényt.

Péter Erika:
Szilveszter..

Szilveszter az év utolja,
itt az óév búcsúzója.
Ez a nap a vígságszerző,
holnap vár egy új esztendő.

Vígan tülköl minden duda,
retteg tőle minden kutya.
Puffog, pattog a petárda,
szikrát vet a betonjárda.

Otthon semmi sincs a helyén,
maskara van apa fején.
Konfettik és szerpentinek,
jut és marad mindenkinek.

Itt az éjfél, harangoznak,
magyar himnusz-hangok szólnak.
Jön az óév búcsúcsókja,
Új - év! Új - Év! – üt az óra.

Kedves Látogatóim Kívánok Szeretetteljes Boldog Új Évet!

A Tamás férfinév arámi eredetű szó, a Teomo névből származik, jelentése: iker, csodálatos. A görögök vették át Thomasz formában, mivel a görögben volt egy ilyen alakú szó, csodálatos jelentéssel.


A magyar naptárakban, kalendáriumokban szereplő három hivatalos Tamás-nap: március 7. (Aquinói Szent Tamás) régi egyházi ünnepnapja, december 21.
(Tamás apostol) régi egyházi emléknapja) és december 29.
(Canterburyi Szent Tamás emléknapja).
Ezenkívül még több más nem hivatalos Tamás-névnap is szerepel a részletesebb névnaplistákon, így Tamás apostol és Aquinói Szent Tamás mai egyházi emlékünnepe (július 3., illetve január 28.), valamint további Tamás nevű szentek ünnepei.
A három hivatalos névnap közül a legfontosabb december 21-e, a magyar néphagyomány szerinti Tamás-nap, amelyhez a karácsonyi ünnepkör részeként különféle népszokások fűződnek.

Szép napot :)

Szeretettel köszöntöm János nevű látogatóimat :)

Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra..

Karácsony ünnepén, mindenhol kigyúl a fény,
Minden kéz láthatatlan összeér.
Karácsony ünnepén az egész Föld tekén
Még a könnycsepp is a szeretetről mesél.

Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele..

Reményik Sándor:

Karácsonykor..

A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.

Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.

És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…

Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.

Dsida Jenő:

Itt van a szép karácsony..

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született!

Áprily Lajos:

Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem.

Ősi ír karácsonyi áldás..

Hogy kerüljön minden szenvedés,

hogy előtted az út már csak rózsát teremjen,

hogy bánat könnye sose hulljon szemedből,

hogy ne látogasson meg a fájdalom,

mindezt, nem, mindezt nem kívánom neked!

Hisz füröszthet-e tisztává a könny,

szíved nem nemesedhet-e a szenvedésben,

amennyiben fájó ínséged ajtót nyit előtted

Mária és a gyermek közösségébe

és rád terül gyöngéd mosolyuk csillagfényes palástja?

Sokkal inkább azt kívánom neked,

hogy hálás szívvel tudj emlékezni mindig

arra, ami csak jó volt az életedben,

hogy bátran álld ki a próbát,

ha a kereszt súlyosan nehezedik vállaidra,

és ha az elérendő csúcs egyszerűen

elérhetetlenségbe burkolózik,

azt kívánom, hogy növekedjék benned Isten adománya,

és a nehéz években is segítsen neked

fölvidítani szeretteid szívét,

hogy legyen melletted mindig valaki,

aki méltó, hogy barátnak nevezd,

aki táplálja bizalmad,

amikor megfogyatkozik benned a fény és erő,

hogy segítségével dacolni tudj a viharokkal,

és mégis felérj a magasba!

Akár örömben, akár szenvedésben sugározzon be

az emberré lett Istenfiú kedves mosolya,

és Őt mindig forrón szeresd,

amint azt hozzád hajló jósága kívánja Neked!

Anyja, Mária, Józsefnek a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a júdeai Betlehembe ment Máriával, mert Augustusz császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak , akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának. (Más változatban a Napkeleti bölcsek kaptak jelet Jézus születéséről, ők keresték fel a kisdedet, és ajándékokat vittek neki.)

Forralt bor: a szegfűszeges, fahéjas ízesítésű ital szintén elmaradhatatlan eleme a vásározásnak és a baráti összejövetelnek.

téli napok finom gyümölcse a narancs..

A fenyőfa..

A fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le:

Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, maikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.

Az Úr most megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát." A karácsony ma már mindannyiunknak az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben. A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Először az emberek borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak fel otthonaikban a mestergerendákra. Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat. Az ősgermánok a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették a fenyőágat. E szokásokkal rokon hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása. Később a zöld ágakat termékenységszimbólumokkal díszítették. /tojás, alma, dió, mogyoró/.

A legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom volt a neve, hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Az angyalhaj, a fémgyöngy, papírlánc, a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből. A fa alá tett ajándékokat-ételeket a család eltávozott tagjainak szánták. Az első karácsonyfáról Sebastian Brant német író emlékezik meg, Strasbourgban a 15.sz. végén. A Habsburg uralkodók Bécsben 1824 táján fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, egymásnak ajándékot adva. Hazánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon. Az emberi életben az ünnepi alkalmaknak, szertartásoknak nagy a jelentősége. Az év legnagyobb ünnepe, melynek leggazdagabb tartalma van, az a karácsony. Igazi humanista tartalommal a keresztény vallás töltötte meg, a kis Jézus születésnapjának nyilvánította, mely a béke, szeretet erkölcsi parancsát jelenti mindnyájunk számára.

Karácsonyi készülődés közben is állj meg egy pillanatra..
Legyen időd magadra.. kívánok szép napot !

Ady Endre: Harang csendül..

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

Mindössze egy hét van hátra az ünnepig. A mennybolton megjelenik egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát, s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák a földet.

A negyedik vasárnapot követő héten elérkezik az év legszebb ünnepének ideje, a szeretet és béke időszaka, a karácsony..

Szép napot kívánok kedves látogatóim : )

Weöres Sándor:
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring

Szép napot kívánok mindenkinek : )

A karácsony egyik legfontosabb kelléke, a szaloncukor - a fenyőfához hasonlóan - Németországból ered, népszerűségét mégis nekünk, magyaroknak köszönheti. Nem egyszerűen édességről van szó, hanem egy olyan kiegészítőről, amit a jelenkor embere hazánkban nem nélkülöz az ünnepek idején. Akár felaggatja a fenyőfára, akár nem.

Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet kizárólag mi magyarok készítjük. Pedig a fondant cukor - túltelített oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor őse és alapja, Franciaországból származik. Első említése a XIV. századból maradt ránk. Innen vitte a XVII. században Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű csemegét. Más források szerint a törökökkel Magyarországra érkezett édességkészítők kínálatában már ott volt a gyümölcsökkel ízesített fondant-szerű cukorka, Mégis, ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondant készítés tudományát. A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat.

Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat.
Báró Podmaniczky Frigyes emlékirataiban leírja, hogy egyik nagynénikéje, egy osztrák hölgy volt az, aki 1825-ben először állított karácsonyfát Magyarországon. Eleinte gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, papírból kivágott ékességeket, süteményeket akasztottak a karácsonyfára. Csak az 1800-as évek végétől terjedt el a szaloncukor készítés és vele együtt a karácsonyfa díszítés.


A cukorka neve a német Salonzuckerl szóból ered, ezért nem meglepő, hogy Jókai még „szalonczukkedli"-nek nevezte. Kezdetben egyszerű cukorkaféleségeket, csokoládé golyócskákat burkoltak selyempapírba, majd színes sztaniolba.
A század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. 1891-ben Hegyesi József „magyar-franczia szakács és vállalkozó" már tizenhétféle szaloncukor receptet említ. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén. Aztán fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre.

Ezen a napon érezhetjük egy újabb angyal érkezését. Ő fehér színt viselve jön közénk. Egyik kezében egy csodálatos erejű fénysugár ragyog, s tervei vannak az emberekkel. Meglepi azokat, akiknek tiszta szeretet lakozik a szívükben, s ad egy darabkát a fény erejéből. Így a fény ragyogni kezd az emberek szívében, végigfut a teljes testükön. Nem tesz kivételt senkivel, nem hagy ki senkit a sorból, aki megérdemli, mind kap a fényből. Legyen szegény, vagy gazdag, szerencsés vagy szerencsétlen, egészséges vagy beteg... Mindenkit megszáll a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. Olyan harmónia alakul ki az emberi szívekben, amelyekre nagyon nagy szükség van a Földön.

Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet... - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak.

Vavyan Fable

Emily Bronte:
Éj volt, s a hó a hegyekben..

Éj volt, s a hó a hegyekben
több ölnyi vastagon állt:
folyók, patakok vize csendben
szökött a homályon át.

Itt hagyta hótól elöntött
nyáját a pór, a szegény,
mit oly szeretettel őrzött
az áldott nyár idején.

Nem rója vígan a mezsgyét,
mit jól ismert azelőtt,
bús, meghökkent idegenként
bámulja a puszta mezőt.


/Ford.: Hárs Ernő/

Szergej Jeszenyin:
Porhavat zúdít a fergeteg..


Porhavat zúdít a

fergeteg,

minden utat, ösvényt

eltemet.

Útközben a friss szél

elaludt:

hó lepi az erdőt,

a falut.

Boszorkány iramlik -

ott szalad!

Futkorászva söpri

a havat.

"Hej, ti lusta népség,

emberek!

Utakon előre

törjetek!"

Megijedt az orkán,

iszkol ám!

Menekül a messzi

sík haván.

Szél szökik fel hóbuckák

közül,

fejéről a sapka

leröpül.

Csőrével egy holló oda-

vág,

s reggel sapkát tart a nyírfa-

ág.

/Ford.: Rab Zsuzsa/

Szép napot minden kedves látogatómnak :)

Wass Albert:
Tél..

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.

Wass Albert:
Kereszt alatt..


Uram, én jó akartam lenni,
de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett,
de akaratlan balra mentem.

Sírást indultam vigasztalni,
de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült,
de csattanva az arcba vágott.

Uram: én mindig rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan miért maradtam?

Karácsony küszöbén..

Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
- A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.

Az utcákon szellő játszik,
- a hópelyheken látszik,
megdőlve fut a házak között el
és így cicázik, így hintázik
sok kicsi hópehely.
Most hirtelen,
ezen a szép téli reggelen
harangja érkezik hozzám,
kissé mély-lágyan és csendesen.
És újra eszembe jutsz. - Halk, hang,
hallom a hangod, itt lappang
körülöttem és mindég visszatér,
egyre szebben, csengő harang hangban,
télben, fehér havas reggelen
s oly arányos most, közel Karácsonyhoz;
a hang, a hó s végtelen..

Szép napot kívánok :)

Téli este, holdas este, halkan hull a hó. Téli este, holdas este, siklik egy szánkó. Itt egy ablak, ott egy ablak, halkan kinyílik. Kis cipõbe, nagy cipõbe, ajándék hullik. Másnap a sok gyermek arca csupa ragyogó. Vígan mondják: "Itt járt a jó öreg Télapó!"

Szent Miklós ünnepén

Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,
az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája
álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.
Így ábrándozik a kis gyerek,
hogy talán
a jószívû Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.