| |||||||||||||
Nézd az éjszakákat a csillagok, és ne az árnyak szerint. Az életed pedig a mosolyok, és ne a könnyek alapján mérd.
2013. szeptember 27., péntek
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vers
Wass Albert:
Az emberi lélek..
Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett.
De volt három barátja.
Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.
Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:
Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:
1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vers
Gárdonyi Géza:
Mikor itt vagy..
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.
S mikor kimégy a szobából
olyan üres lesz egyszerre,
olyan üres, olyan néma,
mintha én se volnék benne.
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vers
Gárdonyi Géza:
Ima..
Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád,
Fenséges Isten, a kérvényemet:
Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram,
Hová a szél is gyalog mehet.
Egy kis patak mellette folyjon el,
S madár daloljon fenn a lombokon,
Az udvaron egy göndör kismalac
S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom.
Szobám legyen hűs és télen meleg,
S ingóságom közt egy szép barna lány,
virágszag és pogácsa illata
Lengjen be és ki kunyhóm ablakán.
S a kis pincének öblös rejtekén
Pezsgőt mindig bőven találjak én:
S egy milliót, amely el sose fogy...
Akkor, Uram, megélek valahogy.
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vers
2013. szeptember 21., szombat
Fjodor Tyutcsev:
A szép őszi estében
A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
/Szabó Lőrinc fordítása/
Dsida Jenő:
Őszi dal..
Őszi levélke
Őszi szél hajtja,
Nyitva az ablak,
Berepül rajta;
Sápadt kezemre
Leül pihenni...
Pihenj levélke
Nem zavar senki!
Amíg ringatlak,
Amíg becézlek,
Aludj és álmodj
Tündérmeséket;
Aztán menj tovább
Csendesen, halkan...
Hogy itt tartsalak,
Nincsen hatalmam.
Te előtted már
Lehullt a fátyol
Arról a titkos
Sejtett világról,
Ahonan senki
Vissza nem tért még,
S viszontlátsz sok-sok
Levéltestvérkét.
Lesznek közöttük
Kikért remegtem,
Kik után vágytam,
Kiket szerettem
S kiket a zord ősz
Elragadt mégis...
Súgd meg nekik, hogy
Megyek már én is...
Dsida Jenő:
Az elmúlt nyárhoz..
Ki a himnuszod dobját verte,
azoknak bíbor rózsát
osztogattál szerte
és behintetted őket nyári jókkal,
perzselő tüzes, afrikai csókkal
- és lábad nyoma most már messze ég.
Nézz vissza még!
Ki a dalodat sohse zengtem,
nézzél arcomba, szánj meg engem,
fürössz ki finom, hófehér sugárral
s ha nem is kacagósra,
de mosolygóra moss át! -
Csókolj meg szépen, hűvösen
s adj egy hervadó, sárga rózsát!...
2013. szeptember 11., szerda
Ősz, Te..
Te fodros lelkű, bánatos képű.
Hogy szeretem én azt a busongást, csalót,
képzeltet, mivel mesterien csapod be
a még nyárban fürdő szíveket.
Elmosott, megáztatott, emlékekkel teli arcot.
Megsimogatsz, megsimítom. Meleg
illattal, forró érzésekkel, hűvösen érkezel.
Hozol beszélgetéseket és ölelést,
félresikerült szerelemmel.
Már mind az enyém volt. Felülírod,
mit én három évszak alatt felülírtam.
Szentimentális bolond, egy elkerülhetetlen
rezzenés vagy, sárgás-barnán, vörösen
készülődsz. Nem várunk már sokat rád.
Nyakat barátkoztatsz puha sállal, kabát
gombját pattintod le reszketőn, s vetkőzöl
párát, villámot, édes teraszos illúziót.
Éjjeli muzsikaszó mellett lopod
be magad a nyitott ablakokon,
és csókolsz libabőrt érkezésed jeléül.
Reggel kedves, bágyadt ajándékod a küszöbön,
a piros masnit türelmetlenül bontja már a köd.
Hogy szeretem én azt a busongást, csalót,
képzeltet, mivel mesterien csapod be
a még nyárban fürdő szíveket.
Elmosott, megáztatott, emlékekkel teli arcot.
Megsimogatsz, megsimítom. Meleg
illattal, forró érzésekkel, hűvösen érkezel.
Hozol beszélgetéseket és ölelést,
félresikerült szerelemmel.
Már mind az enyém volt. Felülírod,
mit én három évszak alatt felülírtam.
Szentimentális bolond, egy elkerülhetetlen
rezzenés vagy, sárgás-barnán, vörösen
készülődsz. Nem várunk már sokat rád.
Nyakat barátkoztatsz puha sállal, kabát
gombját pattintod le reszketőn, s vetkőzöl
párát, villámot, édes teraszos illúziót.
Éjjeli muzsikaszó mellett lopod
be magad a nyitott ablakokon,
és csókolsz libabőrt érkezésed jeléül.
Reggel kedves, bágyadt ajándékod a küszöbön,
a piros masnit türelmetlenül bontja már a köd.
A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat.
(Fekete István)
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vers
William Blake:
Szeretet..
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és lelkemen.
Ágaink keverve fenn
S gyökereink odalenn.
Ágainkon örömek,
Csiripelők, édesek;
Lábunk alatt halk erek:
Ártatlanság, szeretet.
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vers
Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
ősz
2013. szeptember 10., kedd
Szeptemberi fák..
Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.
Nem kell dér...
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyugalomra készül.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...
2013. szeptember 4., szerda
Zelk Zoltán:
Őszi dal..
Nyári esték, víg cigány,
apró tücsök, ég veled!
Így búcsúznak a fűszálak,
virágok, falevelek.
Avar lepi hegedűdet,
köd takarja már vonód,
kikeletig nem hallhatjuk
a víg tücsök-nótaszót...
Be szép volt! A csillagok is
azt hallgatták odafenn,
s talán néha táncoltak is
égi aranyréteken.
Így búcsúztak a tücsöktől...
Szél zúg, jő a zivatar:
nyári tücsöknóta után
búcsúztató őszi dal.
Petőfi Sándor:
Ősz elején..
Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.
Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.
Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.
Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.
Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.
Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?
Kányádi Sándor:
Jön az ősz..
Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vers
Rég jártam itt..
A nyár eltelt.. sok örömével és itt ott bánatával.. Most viszont már rendszeresen szépítgetem a blogom.
Remélem sok örömet fogtok találni benne..
Egy kedves dal sorai jutottak eszembe.. "színezd újra.. színezd újra.." hát én most így teszek..
A nyár eltelt.. sok örömével és itt ott bánatával.. Most viszont már rendszeresen szépítgetem a blogom.
Remélem sok örömet fogtok találni benne..
Egy kedves dal sorai jutottak eszembe.. "színezd újra.. színezd újra.." hát én most így teszek..
Címkék: versek, videó, képek, képesversek
vegyes
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)