Várnai Zseni: Jó lenne hinnem..   Jó lenne hinnem, hogy a lelked él, Itt leng köröttem testetlen alakban, S körülcsókolja síró arcomat, Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban Teéretted. Jó lenne hinnem, hogy a lelked él Egy más világon, szép fénylő planétán, Ott vársz reám csak, zengve, boldogan, Míg elfáradok e bús földi sétán A hozzád megyek. Jó lenne hinnem, hogy a lelked él, S egy új élet fénylő palástját hordod, És nézed, nézed az én könnyeim, Ki elvetettél minden földi gondot, S felém hajolsz. Jó lenne hinnem, hogy a lelked él, Ki csillag voltál itt a földi porban, És istenlelket csókoltál belém, Nem múlhatsz el Te hamuvá omoltan, Az nem lehet. Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él, E földi kíntól mentesülten, fénylőn, Mi vagyunk csak, kiket siratni kell, Kik itt maradtunk fájdalomban élőn Tenélküled. Tündöklésem szép idején nem néztem a tükörbe én, két kisgyerek szemefénye volt az arcom tükörképe, s szólt a szívem: - Édes lányom, ki a legszebb a világon? - Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán! - Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb e vidéken? - Édesanyám, Kedvesem, nincs nálad szebb, senki sem! - Csillagtükrön néztem arcom, mint egy tündér királyasszony, aki hol volt... hol nem volt... de ez nagyon régen volt. Fiam elment messzeségbe, nem nézhetek a szemébe, s másnak mondja: - Kedvesem, nincs nálad szebb senki sem!... Kislányomból kisasszonyka, csillagszeme rám ragyogja, mint egy fényes tükörkép: - Szebb a jóság, mint a szép! Tó tükréhez megyek s kérdem, ki a legszebb a vidéken?... Tó tükrét a szél kavarja, arcom girbe-gurba rajta... - Hamis a tó! - Futok messze, csorba tükör a kezembe, csorba tükör felel nékem: - Nem az vagy már, aki régen! Kedves, öreg Szülőanyám, Te mondjad meg, de igazán, elhervadtam, csúnya vagyok? Édesanyám szeme ragyog: - Hidd el nékem, édes lányom, te vagy a legszebb a világon... S ahogy szólott, könnye fénylett, arcom benne tündérszép lett. .