Halász István:
A szőlőről..

Fogaim közt óh, de remek!
Ropognak s szőlőszemek!
Egyik zöldes, a másik fényes
és mindegyik milyen édes!

Egész évnek nehéz munkája,
óvó, védő, féltő gondossága
mutatkozik a sok jó termésben,
Bacchus ajándékozó kedvében!

A szőlő bizony sokszor hasznos,
borként életünkbe vígságot hoz!
De gyümölcsként is nagyon finom!
Így, vagy úgy, de ott van asztalunkon!

A szőlő Isten bő áldása!
De az ördög ármánykodása,
ha a bort nyakra-főre iszod,
mert azzal a halált szolgálod!

Ám ha a borral mértékkel élsz,
akkor csakis jót remélj!
Tehát a szőlő mindig finom!
Fogyaszd jó étvággyal, barátom!

A szüret korábban az úgynevezett csíziós (vagy jeles napokhoz) kötődött. Egyes vidékeken a 18-19.században határozott időpontot adott meg rá a városi, vagy községi tanács, vagy a hegyközségi elöljáróság. Az időpont meghatározása azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így egyszerre tudták beszedni. A különböző szőlőtermő vidékeken ezek az időpontok változtak, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különböző szőlőfajták érési idejét. Az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, szeptember 29-dike volt. Erdélyben és a Dunántúl nagyobb részén Terézia napján (október 15.), Erdélyben Gál napkor (október 16.), Borsod megyében Lukács napján (október 18.), Kőszeg vidékén Orsolya napkor (október 21.), Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Juda napjáig (október 28.) kezdték meg a szüretet.

Régen…

„A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statutumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt. A vidámság és a jókedv ütött tanyát ilyenkor a szőlőkoszorúzta hegyeken és szőlőskertekben. Hogy imitt-amott verekedés és egyéb efféle csetepaté is folyt, mondanunk sem kell. Az ilyesmi természetes következménye a huzamosabb borivásnak. A régi szüreti rendszabások szerint az ilyen verekedő s káromkodó atyafiakat menten lekapcsolták s furatossal jól megverték. Akik nagyobb vétket követtek el, azokra nagyobb büntetés is járt.” - írja Takács Sándor.

A munka

A szüret általában zajkeltéssel indult, pisztolydurrogtatással, vagy riogatással. Ezt követően indulhatott a munka. A szedők (lányok, asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Gyűjtőedénybe tették a fürtöket. Ez vidékenként változott. Lehetett vödör, kézi puttony, sajtár, szedőkosár stb. Amikor az edény megtelt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette - a régen fa, ma már inkább alumínium - edényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz. Préselés előtt összezúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés.

Szüreti szokások

A szürethez, mint általában minden betakarító tevékenységhez, termékenységrítus (olyan szokás-cselekedet, amely elősegíti a több termést) is tartozik. Göcsejben élt például az a szokás, hogy amikor befejezték a szedést, akkor lemetszették a szőlővesszőket, s mindegyik tőke tövére egy-egy szőlőszemet tettek, hogy következő évben jó legyen a termés. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos szokások nagy része azonban nem konkrétan a szürethez, sokkal inkább a szőlő gondozásához kapcsolódott.

Az ünnep régen

Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. A feudalizmus idején a menet ilyenkor a földesúr házához vonult köszönteni. Itt a dolgozók verses rigmusokat mondtak, melyekben szót ejtettek a gazda fukarságáról, vagy jószívűségéről is. A földesúr ezután megvendégelte munkásait, s este általában táncos mulatságot is tartott.

A szüreti felvonulás

A szüret befejezését nem csak a feudális időkben ünnepelték meg. Szüreti felvonulás és bál sok városban még ma is van. A szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) ma is beöltözött szereplők alakítják. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. A menet érdekessége az úgynevezett baksus figurája, ami egy botra, vagy hordóra ültetett, piros ruhás férfibábu volt. Alakja Bacchusszal, a görög mitológia boristenével ( másik nevén Dionüszosz) hozható kapcsolatba. A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen voltak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája.

Bacchus, Dionüszosz

Ez az istenség eredetileg nem görög, hanem valószínűleg keleti isten lehetett, a Bacchus név ugyanis lüdiai eredetű. Kultusza azonban már a legrégebbi görög időkben, s később az egész görög-római világban elterjedt. Ő a szőlő, a bor, a mámor istene. Zeusz tette azzá, ugyanis Dionüszosz volt, aki elhozta az első szőlővenyigét az embereknek. A történet onnan kezdődik, hogy Héra féltékeny volt Dionüszoszra, elpusztíttatta anyját, Zeusz ezért saját combjában hordta ki a magzatot. Amikor Dionüszosz megszületett, Héra további üldözései elől Zeusz parancsára Hermész a gyermeket Nüszába menekítette, s ott a völgy nimfái elrejtették őt egy szőlőtőkékkel benőtt barlangban. Itt ízlelte meg először Dionüszosz a bort, s innen vitte el az első szőlővesszőt Ikariosz athéni pásztornak. Dionüszosz kultuszát kezdetben vidám, csendes ünnepségek keretei között éltették, később azonban ezek hangos, túlfűtött, erotikus éjszakai kicsapongásokká váltak, természetesen bormámoros szereplőkkel.

A szüreti bál

Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről „lopkodtak”. Akit „lopáson” értek, azt „megbüntették”. Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még az 1970-es években is a szüreti bál része volt. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.

Szüreti nóták

A szőlő szedése közben sokat énekeltek, tréfálkoztak, hangoskodtak a szedők. A munka végeztével a hegyről lefelé menet, vagy a szüreti bálon is jellemző volt a nótaszó. A bálozók a táncok után, vagy azok szünetében daloltak. Jellegzetes szüreti nóta például:

Szedjük a csóka dinkát,
Azt a borbő kékkadarkát,
Hadd teljék a puttonyom,
Aki első végzi rendét,
És felönti telt edényét,
Azt … megcsókolom.

Gyermekkorom meghatározó élménye volt a szüret. Mindig nagyon vártam, mert a család, rokonok akkor jöttek össze. Emlékszem édesanyám napokkal előtte sütött, főzött, hogy minden kész legyen mire megérkeznek a vendégek. Mindenkinek emlékezett, hogy mi volt a kedvence, és igyekezett, ha már akkora utat tettek meg (alföldről, b.füredig) a kedvére tenni. Édesapám miután kijelölte a szüret napját, naponta feszültebb lett. Ne essen az eső, legyen konténer. Mert egész évi munkájának az eredményét "aratta" .. Megnyugodni a szüret utáni napokban kezdett, amikor mindenki elutazott, a szőlőt leadta és a maradékot ledarálta, préselte. Mi az első préselésből kaptunk mustot. Tartósítóval eltettek egy kicsi hordóval, hogy télen ne csak bor, de must is legyen. Amikor rágondolok, még most is érzem az ízét. Nos ennyit a saját élményeimről..

Gárdonyi Géza: 

Szeptember 

 

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!

így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
De pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...

Petőfi Sándor:

Itt van az ősz, itt van ujra…

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Tóth János:
Ősz így is, úgy is

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!”

Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!

SZILÁGYI DOMOKOS:
ŐSZ

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

Sebes Ila:

Az ősz lassan érkezik

Lassacskán, lustán érkezik
Lágy őszi szellő, fújdogál
Melegnek érzed fuvallatát
Már hűvösebbek az éjszakák

Zöldek még a fák, a bokrok
Pompázatos látványt nyújtva
Megvan még, a zöld korona
Még nem bóklásznak az avarba

De mindjárt itt lesz a szép ősz
Színesre vált át a zöld tájkép
Ezerszínűek lesznek a lombok
Földre hullanak a falevelek

Elmúlik a meleg nyár, vége
Jön a szép, színes ősz, végre
Ilyenkor sétálnék az erdőbe
Kis ösvényeken, kettesbe

Bokáig lépkednék az avarba
Amikor már mindent betakar,
Érezném az illatokat, a levegőbe
Beszívnám az ősz, friss illatát

Őszi vers

Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.

Geisz László: Csodálatos ősz


Csodálatos őszi kora este,
ezer színben pompázik a táj.
Az ég alján a Nap fáradt teste,
fejét lehajtva,
pihenne már.

Őszi szellő suhan át a téren,
meglebbentve fák rőt levelét,
és az egyre halványuló fényben,
dallamát zengi,
erdő és rét.

Lábam alatt lyukas dió roppan,
enyhe szellő ringatja a fát.
Árokszélen vadgesztenye koppan,
levetni készül,
tüskeruhát.

Nap sugarát szűk marokkal mérik,
harang kondul a domb tetején.
Őszi lankán édes szőlő érik,
nem éhezik már,
a seregély.

Őszi égen felgyúlnak a fények,
levelet már nem kerget a szél.
Éjféltájban elhalkul az élet,
és a természet,
pihenni tér.

Szeretettel köszöntöm Mária és Adrienn nevű látogatóimat :)

Szép napot mindenkinek :)

Megint jó ideje nem írtam a blogomba.. de mától remélhetően mindez rendszeres lesz.
Azért megpróbálom kicsit összefoglalni a fontosabb eseményeket..
Augusztusban volt a nagyobbik lányom születésnapja..
Összejöttünk először csak egy ajándék átadására, mely egy sétarepülés volt, utána egy kis sütizés.
Az elmúlt hétvégén pedig egy családi bográcsozás volt..

Vidám napot kívánok :)