Pages

2010. szeptember 30., csütörtök

Gyermekkorom meghatározó élménye volt a szüret. Mindig nagyon vártam, mert a család, rokonok akkor jöttek össze. Emlékszem édesanyám napokkal előtte sütött, főzött, hogy minden kész legyen mire megérkeznek a vendégek. Mindenkinek emlékezett, hogy mi volt a kedvence, és igyekezett, ha már akkora utat tettek meg (alföldről, b.füredig) a kedvére tenni. Édesapám miután kijelölte a szüret napját, naponta feszültebb lett. Ne essen az eső, legyen konténer. Mert egész évi munkájának az eredményét "aratta" .. Megnyugodni a szüret utáni napokban kezdett, amikor mindenki elutazott, a szőlőt leadta és a maradékot ledarálta, préselte. Mi az első préselésből kaptunk mustot. Tartósítóval eltettek egy kicsi hordóval, hogy télen ne csak bor, de must is legyen. Amikor rágondolok, még most is érzem az ízét. Nos ennyit a saját élményeimről..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése