Robert Browning

Éjjeli találkozó

Most szürke víz, fekete táj;
pufók, sárgás félhold alant;
riad a hab, a könny, fürge,
fel-felszökik tüzes gyűrűkbe,
aztán hajómat, a hajléktalant
fövény köti, az este fáj.

Langyos vízszag és enyhe csönd.
Távol mezőn int egy tanya:
kopogás, karc, a gyufa sercen,
kék villanás a másik percben.
A félelemtől lágy meleg szava,
és végre két szív összedöng.

(Ford: Kosztolányi Dezső)