Az eper nem „új keletű” gyümölcs, már a latinok és a görögök is kedvelték. A XVI. században egy görög orvos, Nicholas Myrepsus botanika könyvéből megtudhatjuk azt is, hogy az epret hűsítő, oldó és étvágygerjesztő orvosságnak is használták. Korábbi leírások szerint fehérborssal fűszerezett itala lecsendesíti a kolerikusokat, megnyugtatja a gyomrot és csillapítja a szomjúságot.

Díszítő növényként is már jóval korábban felfedezték az erdei szamócát, így megtalálható volt a francia kastélykertekben is. Az eper kalóriatartalma alacsony (egy tálka eper: 55 cal), ezért diétázáshoz különösen ajánlott, ráadásul kiváló vitaminforrás. Egy tálka eper C vitamin tartalma 88 mg, ami jóval meghaladja a napi ajánlott 45 mg-t..
Az eper rendkívüli illatának köszönheti elnevezését. Az ókori Rómában például szépségmaszkot készítettek belőle. Az erdei szamócát a középkorban telepítették először a kertek végébe, s trágyázással a hozamát is megpróbálták növelni. A reneszánsz idején nagyon népszerűvé vált, már ekkor tejszínnel tálalták a hölgyek, borral az urak számára.