Dsida Jenő:
Pünkösdi várakozás
Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!