Zelk Zoltán:

Varázskréta..

Ismerek egy öregasszonyt

- igazat mondok, nem tréfát -,

aki egyszer a tavasztól

elkérte a varázskrétát.

És azóta, mint a tavasz,

hegyre-dombra és mezőre,

ő is virágokat rajzol

kemencére, terítőre.

Lehet ősz is, jöhet tél is,

olyan csudát tud e kréta,

szarkaláb és gólyahír nő,

sárgállik a margaréta.

Hadd súgok egy titkot néktek,

nagy titkot egy kicsi szóban:

benne lakik e varázslat,

benne, minden tolltartóban.

Minden színes ceruzában,

vízfestékben és ecsetben –

ha akarod, rózsa nyílik,

fa ágára levél lebben.

Amíg odakünn a tél majd

fehér jégvirágát írja,

mi idebenn, a szobában,

tavaszt írunk a papírra!