József Attila:
Kép a tükörben..

Hogyan volt, azt már nem tudom.

De mégis csak megláttam egyszer,

Bámultam rája nagy szemekkel.

Már régen volt, csak ezt tudom.

Néztem égve.

Arca, alakja tűztükörbe,

Szemembe rögződött örökre

S szívemre hajlott tündökölve.

Már régen volt. Nem is tudom.