Tóth Andrea:

Emlékezés..

Rég volt...már nem is emlékszem

fázott az őszi falevél az ablak alatt

azon a meztelen kócos éjjelen

puhára feküdtek a fésült szavak

Tél volt...a hó roskadt már a ház tetején jégcsapok nyúltak könnybe

lábadt szemmel az eresz elején

Szép volt...talán igaz sem volt

álmod táncolt vágyam tenyerén

felhőket hímeztünk csillagot varrtunk a mindenség peremén

szálltunk- zuhantunk féltünk de mulattunk éltünk-meghaltunk

csak egymásban szakadjunk

Elmúlt...már alig emlékszem

kicsit lassult szívverésem

bekopogott az eső az ablakon

azt hittem Te jöttél haza

nem tudom lehet holnap

kimegyek viszek friss virágot

ha nem esik egész éjszaka