József Attila:
Fohászkodó ének ..


A szívem ócska, istenes, remek 
Szelence s rajta nem fogott a rozsda. 
Nyitott tenyéren nyújtom a magosba 
S a hajnalbíbor ércén megremeg. 

Isten, ha vagy - és benned hinni kell 
Kifosztott, földre vert bús jómagamnak - 
Ha vagy és vélem terveid is vannak, 
Ó, add, a csókját ifjan érjem el! 

Akkor nem szólnék többé nagy Nevedről, 
Csak öklöm ütné kétkedők hadát 
S ha nem teszed meg, bárha szeretetből, 

Marokkal összecibálom haját, 
Úgy hogy sikolt, mint süllyedő naszád 
Bús kürtje távol barna part felé.