Pages

2018. november 1., csütörtök





Elmentél Anyám..

Hajad ezüstjével szökött meg
a novemberi szél.
Utolsó sóhajod sietett utána.
Kicsi szobádba már
beköltözött a Tél.
Jég, zúzmara jár a nyomába. 

Elmentél Anyám 

Tovasuhantál a kenyérért 

sorban állók sóhajával,
beteljesületlen vágyaid
végtelenbe futó vonatával.

Elmentél, Anyám

De lásd, én itt vagyok.

Virágot hoztam néked.
Térdre hullok és remegő kézzel
simogatom meg emléked.
Köszönni jöttem.

Megköszönni a kincset,
amit adtál.
Mert már tudom,
gazdag vagyok.
Gazdagabb a leggazdagabbaknál.


Koporsóbazárt, szótlan ajkad
suttogta el nekem a Titkot:
Szíved egy kincstár.
Ne tékozolj soha, de mindig
másoknak is adjál.


Ha mindig tudsz adni,
van helyed e Világban.
S majdan boldogan fürödsz meg
a csillagok porában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése