Ülsz a padon…

Egy kemény fapadon. Kényelmetlen, izegsz-mozogsz, gyakran kell helyet változtatnod. De másnap megint itt ülsz. És harmadnap is. És még sokszor. Mindig kényelmetlen. De egy napon valami furcsa dolog történik. Leülsz a padra. És nem kemény. Észre sem veszed. Mintha egy nagy, kényelmes fotelben ülnél. Mert most nem egyedül ülsz rajta. Ül melletted valaki, akinek lénye puhává teszi a pad keménységét. Aki szivárványból rajzol mosolyt arcodra, aki viharból varázsol békét lelkedbe, aki a templom csendjét adja át neked ölelésében. Igen. Egy pad is válhat kényelmes fotellé, és egy kényelmes fotel is lehet priccs.