Gámentzy Eduárd:
Nagymamámnak
/ Emlékül /


Nézlek... ott ülsz a fák alatt,
Kezedben tű meg cérna...
Előtted szétfoszlott napjaid
Rongyos maradéka...

Nézem... ahogyan férceled
És meggörbül a hátad,
De hiába,... újra felhasad!
Gyengék már a szálak...

- Hogyan lesz ebből új kabát?
Hogy ne fázz majd a télen!
Amivel engem is betakarsz
Még ha nem is kérem...

- Kihez rohanjak ezután?
Ha vágynék menedékre!
- Kinek mondjam el bánatom?
Vigaszért cserébe!

A tű... a tűpárnán pihen,...
A gyűszűd... égi fényed...
És én sírok, mint egy kisgyerek,...
- Nem miattam... Érted...!