Rónay György: 
Advent első vasárnapja..


Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.

Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?

Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.

De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.

Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!

Szüless meg a szívemben, Szeretet!