Pages

2012. október 24., szerda

Várok Rád türelmesen...
 
 
 
Mint könnycsepp, gyűlik a harmat

szilvafák sárguló levelén -

pókhálót hord a fuvallat

október reszkető reggelén.


Mennyit jártunk e fák alatt,

míg águk virágba öltözött,

kezem a kezedben maradt,

és közben a tavasz megszökött.


Engedj közelebb magadhoz,

válladra hajtanám homlokom,

s míg a szél dalát hallgatod,

én titkon fürkészem mosolyod.


Államat ismét felszegem,

nézd, lelkemben új tavasz fakad -

és várok rád türelmesen

a sárguló szilvafák alatt.




(fotó: képguru)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése