Igazán hiányzol...
Hiányoznak a beszélgetéseink,
s simogatásod is igazán hiányzik.
Hidegek az éjszakák Nélküled!
Nincs ki levegye a hernyókat a
leveleimről és lassan már betakar a gyom.
Egyre többször esik az esö és az
éjjelek is nagyon hidegek...
Hiányzol.. .
Mindig azt hittem,hogy untatsz,hogy
nem becsülöd eléggé a szépségemet,
és nem érzékeled az illatomat.
Tévedtem, és ezt el is mondanám,
ha újra itt lennél.
Éjszakánként mikor a hidegtől
nem tudok aludni, nézem a
csillagokat, és Rád gondolok.
Azt képzelem, hogy már reggel itt
leszel, gyengéden kézbe veszed
törékeny leveleimet, és cirógatod
szirmaimat, én pedig úgy illatozom,
hogy soha többé nem vágyódsz el mellölem.
Reggel mikor a nap ébredező sugarai
eljutnak hozzám, nem érti,
hogy a harmatcseppek miért nem
akarnak felszáradni a leveleimről....
Nem tudja, hogy azok könnycseppek.
Érted!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése