Nézd az éjszakákat a csillagok, és ne az árnyak szerint. Az életed pedig a mosolyok, és ne a könnyek alapján mérd.
2013. december 14., szombat
Emile Verhaeren:
A fagy
Ma este az ég fényes-tiszta, szűz,
a végtelen fagy rázza jeges öklét,
fagyos a csillag és fagyos a tűz.
Eléd mered a látható öröklét.
A bús ezüst égen a fagy az úr,
megdermed a csönd, a szél és a pázsit,
a puszta és a part, a kék azúr,
távol egy csillag dsida-hegye látszik.
Csönd ül a tenger s erdő mélyibe,
hegyes, szúrós, mozdulatlan ezüstfény!
És nincs a végtelenbe senki se,
ki győzne érdes és érces ezüstjén.
Zsibbadt magány. Csak dermedünk tovább,
meggémberedve fényes jégbilincsen.
Egy örök tél borzalma karol át.
Fölöttünk gyémánttrónusán az Isten.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése