Emlékezés..

 

Sok emlék forog napok óta a gondolataimban. Hétfőn lett volna a Húgom születésnapja.. aki nagyon korán itt hagyott. A Szüleimnek a házassági évfordulója a Húgom születésnapjára esett.. sokat nevettünk, hogy ő volt a házassági évfordulós ajándék.

 A szülőknek nagyon nehéz lehet a gyerekeiket eltemetni. Sajnos az én Szüleimnek ezt nem egyszer, de többször is át kellett élni :( A Húgom után a Bátyámat is el kellett engedjék. 

Ma lenne az Édesapám születésnapja. Sajnos Ő sincs már közöttünk. Édesanyámat pár év után követte abban a reményben, hogy fent újra együtt lesznek azokkal akiket itt elengedtek.

Nehéz napok ezek számomra, néha mosolygok egy egy történeten, aztán a könnyeim hullanak, Velük álmodok és reggel a hiányuk még fájdalmasabb. De hiszem én is, hogy újra találkozni fogunk.

A napok gyorsan mennek, de nincs olyan nap, hogy ne jutnának eszembe azok akiknek az életem köszönhetem, akikkel együtt nevettem, akiket imáimban naponta megköszönök, hiszen egy család voltunk.

 

"Amikor elmennek a gyerekeid. Amikor kicsit meghalsz. Amikor meg kell tanulnod, mennyit kell egy emberre vásárolni.

Az üresség sokáig ott marad utánuk. Ha mozdul a kilincs, felkapod a fejed: talán megjött.

De nem jött meg. Száz, vagy ezer kilométerre van tőled.

Lassan megszokod. Belakod az új életedet. Tudod, hogy elég hetente egyszer bekapcsolni a mosógépet. Tudod, hogy ahová leteszel valamit, azt ott fogod találni.

Természetessé válik az, hogy interneten, telefonon beszélsz velük. Már fel sem tűnik. Nem fáj. Nem annyira. Nem mindig.

Persze vannak napok, amikor görcsbe rándul a szíved. Olyan rossz érzésed van, magad sem tudod az okát. Csak nem érte baj valamelyiket? Alig várod, hogy jelentkezzenek, hogy beszélhess velük. Hogy lásd: minden rendben. Lassan megnyugszol, már csak néha vannak rémálmaid. Mert félted őket. Mindig.

Aztán mondják : jövünk haza!

Lesz minden, hogyne lenne. Minden, amit csak szeretnek. Minden, amit ők maguk is meg tudnak főzni, de az nem olyan.

Izgatottan készülődsz. Hamarosan átölelheted őket. Persze igyekszel majd úgy tenni, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy megjöttek.

Nem mondod el, hogy végig aggódtál.

Itt lesznek és újra zajos lesz a ház.

Zaj van, nevetés és mindenki mondja a magáét. Annyira jó így.

Készülsz és közben néha beléd hasít valami. Mint egy beágyazódott tüske, ami felsajog olykor. Mert tudod, hogy elmennek újra. Már most készülsz a fájdalomra. Mert fájni fog újra.

Úgy kell majd megszoknod a hiányukat, ahogy annyiszor megszoktad már. Lassan, ahogy az élet hozta. Amikor óvodások lettek, egy kicsit elvették tőled őket. Aztán iskolások. Gimnazisták. Még érzed a frissen fürdetett baba-illatukat, amikor másik városba költöznek, mert ott van az egyetem. Akkor már ritkábban jönnek. Az már kicsit nagyobb halál. Végül elmennek, mert így kell lennie. Ez a természetes. Élik a maguk életét.

Örülsz, hogy sikerült, hogy megtalálták a helyüket. Akkor is, ha az a hely messze van attól, ahol Te vagy . Legalább sikerült. Biztonságban vannak. Van jelenük és van jövőjük.

Jönnek és elmennek , de belőled egy darabot elvisznek. Akkor is, ha talán nem is tudják.

De! Tudják, hogyne tudnák. Mindent tudnak. Jó emberek, te nevelted őket ilyenné.

Fájni fog, de megszokod majd újra a hiányukat.

Nekem talán könnyebb így, hogy elmondhatom. Az internet annyi mindent elbír. Örömet, fájdalmat...

A fájdalom várhat.....most boldogság van."

Forrás: Internet

Régen nem jártam itt, de mentségemre szolgál, hogy nagyon elfoglalt vagyok.
A kert a lakás szépítgetése, és nem beszélve az örömteli családi eseményről, ami sok készülődést igényelt.
A párom 50. születésnapját ünnepeltük..
Együtt volt a család.. megtelt a ház nevetéssel.
A gyerekeim vidámságát és örömét semmi nem pótolja.
A párom meghatódottságáról meg ne is beszéljünk.
Nagyon jó érzés volt látni szemében azt a csillogást, azt a kicsit huncutkás mosolyt, ami mindig ott bujkál mióta megismertem.. de ilyenkor amikor a család együtt van ez még jobban látszik..
Csodaszép nap volt..