Boldog Karácsonyt :)

 

THE FIRST NOEL

 

 

Karl May: 

Szenteste..

"A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket."

 Ron Cristian:

,Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai."

:)

 

"Nem tudható kinek mit jelent a sorsa. Arcot látunk, néha gyűrten, néha festék alá rejtve, de azt, hogy mit hordoz, fájdalmat, vagy épp szárnyat rejt a nagy kabát, nem látjuk. Nem tudhatjuk, mit jelent a kereszt, amit látva legyintünk, és tovább megyünk. Megyünk, hangtalan. A szürke égbolt alatt azonban mindannyian ugyanarra vágyunk. Picit könnyebbre, picit színesebbre, egy halvány reményre, magára a pillanatra. Arra az egyetlen igaz pillanatra, amikor érezzük, most kerek ez a szögletes világ. Amikor érzed, az esőcsepp táncában, az ablakon, vagy a hidegben az arcodon, élsz! Mert ezernyi bajjal, nehézségek árán, nevetve vagy sírva, de élsz. És hozzon bármit ez a szeszélyes, mégiscsak csodálatos élet, egyetlen vágyunk van. Tartson. Még!"

(Todorovits Rea)

"Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni!"

(Márai Sándor)

"Az idő olyan orvos, ami a legtöbb emléket széppé, a fájdalmasat elviselhetővé teszi. A szívedben őrzött képeket pedig aranyba foglalja."

(Léria Dipán)

Weöres Sándor :
A teljesség felé..(részletek)

„Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”
„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.”

„Ha a tél beáll és az ajtódon a karácsony kopog,
Nyisd ki lelkedet és a fényesség betölti otthonod.

A gyertya lángja égjen és senki se féljen,
Egy kevés nyugalmat adj nekünk Istenünk…"

Túrmezei Erzsébet:
Találkozó a jászol mellett..

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig! 
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül. 

Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.

"Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint."

(Túrmezei Erzsébet)

 Reményik Sándor:

A karácsonyfa énekel..

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny,
Ó csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény.
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S imbolyogjon a szűk szobák falán.

Mindegy, hogy mi lesz velem azután,

Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak. (Szilvási Lajos)

Karácsony és Újév az esztendő időszigetei. Napok, órák az év partjai között szinte csak percek. S ezalatt mennyi jókívánság, a "kellemes karácsonyt és boldog új évet" kívánó szavak tengere. Advent, a jobbat várása s a remény. Ezen a hídon egyszer egy évben minden keresztény átmegy, s míg gyalogolunk, emberarcunk talán megszépül. (Dobos László)