"Nem tudható kinek mit jelent a sorsa. Arcot látunk, néha gyűrten, néha festék alá rejtve, de azt, hogy mit hordoz, fájdalmat, vagy épp szárnyat rejt a nagy kabát, nem látjuk. Nem tudhatjuk, mit jelent a kereszt, amit látva legyintünk, és tovább megyünk. Megyünk, hangtalan. A szürke égbolt alatt azonban mindannyian ugyanarra vágyunk. Picit könnyebbre, picit színesebbre, egy halvány reményre, magára a pillanatra. Arra az egyetlen igaz pillanatra, amikor érezzük, most kerek ez a szögletes világ. Amikor érzed, az esőcsepp táncában, az ablakon, vagy a hidegben az arcodon, élsz! Mert ezernyi bajjal, nehézségek árán, nevetve vagy sírva, de élsz. És hozzon bármit ez a szeszélyes, mégiscsak csodálatos élet, egyetlen vágyunk van. Tartson. Még!"

(Todorovits Rea)