A töklámpás legendája...

Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög - aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.

A legenda sok egyéb változata is létezik az angolszász nyelvterületen, köztük Fukar Jack (Stingy Jack) története is, az öreg részeges kovácsról, aki szeretett mindenkit megtréfálni, de egyszer eladta a lelkét az ördögnek...

A legenda egy másik ismert változata szerint amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.

Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában eredetileg szereplő takarmányrépát a narancssárga színű, Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen vigyorgósra kivájható sütőtök növény váltotta fel.

/forrás: wikipedia/

Néhány mondat a halloweenről..

A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszisamhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék vándorlásukat. A kereszténység elterjedésével később Halloweennek nevezett pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták úgy hitték, hogy a napisten Crom Cruach ekkor a halál és a sötétség istenének fogságába kerül. Október 31-én, az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, akik különböző formákban jelentek meg: rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn, a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény- és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.

Az emberek állatbőröket vettek magukra és Crom Cruach bálványisten tiszteletére háromnapos ünnepet tartottak. Ez volt az ősi ünnep, melynek pogány szokásai keveredtek aztán más ünnepekkel. Amikor a rómaiak elfoglalták a kelta területeket, ők is megtartották a saját szokásaikat. Bár időpontjában eltért, de több hasonló római ünnep is elvegyült a kelta halálkultusz ünnepével, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert pogány ünnep mediterrán elemeket is tartalmaz. A római Feralia a tavasz egyik legnagyobb ünnepségsorozata, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), melyet az akkori naptár szerint február 13. és 21. között tartottak. A Feralia ünnepét követte február 22-én a Caristia, ami az ókori Róma egyik vidám ünnepe volt, amikor a birodalom lakói megkülönböztetett figyelmet fordítottak családtagjaikra és vidámsággal oldották föl a Feralia komorságát. A családfő áldozatot mutatott be Lares-nek, az otthont oltalmazó, a családokat védő istenségnek, s rajta keresztül az ősök szellemének is, hálája jeléül, amiért egész évben óvták őket, és részük lehetett az aznapi ünnepi ételekben. A másik hasonló római ünnep pedig aPomona-nap volt: Pomonának, a gyümölcstermésért felelős isteni szellemnek, a gyümölcsfák és kertek istennőjének,numennek az ünnepnapja, ami november 1-jére esett.

/forrás:wikipedia/

Amint a mese mondja, egy Jack nevű ember (aki csaló volt és hírhedt volt iszákosságáról is) felcsalta a Sátánt egy fára, amibe aztán Jack belefaragta a kereszt jelét, így a Sátán csapdába esett: nem tudott lemászni. Megegyeztek, hogy ha Jack leengedi, soha többé nem kísérti meg. Így is lett. Miután Jack meghalt, nem engedték be a Mennybe bűnei miatt, de a Pokolba sem nyert bebocsátást imént említett tréfája miatt. Kapott viszont az ördögtől egy darab parazsat, hogy azzal világítson a sötétben. Ezt a parazsat Jack belehelyezte egy kifaragott marharépába, hogy tovább tartson. Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, marharépa helyett tökből kezdték kivájni lámpásaikat, azon egyszerű oknál fogva, hogy abból több volt. Bár néhány pogány csoport, kultusz és sátánista kedvenc ünnepének vallja Halloween-t, az ünnep nem ördögi praktikákon alapul. Végül is az ünnep annyira ördögi, amennyire egyesek azzá merészelik tenni. Tehát ha október 31-én előfordul, hogy a szél kissé túl gyászosan hangzik, amint átfúj a csupasz fák csontvázujjai közt, az csak a mi fantáziánk. És ha úgy tűnik, a fagy a sír hideg leheletét hordozza, az csak az ősz, mely a tél beköszöntét jelzi. Nincs többé semmi dolgunk a szellemekkel és koboldokkal, amelyek valaha magukénak tudták ezt az éjszakát. És ha kibámulsz az éjszaka homályos sötétjébe, mintha valami zörögne a halott avarban, jusson eszedbe, hogy a tündérek már nem táncolnak többet az ember birodalmában. - Egyszerűen csak Halloween van.


/forrás: Kupcsik Helga /

Hallowen szó jelentése:

A Halloween-t évente ünneplik, de tulajdonképpen minek is az ünnepe ez? Honnan származnak sajátos jelmezei? Mint ahogyan egyesek vélik, valóban démonok imádása? Vagy csupán néhány ősi pogány rítus ártalmatlan nyoma?
Amerika a világ összes kultúrájának olvasztótégelye. Az, hogy rengeteg nemzetből áll ez a nép, azt is jelenti, hogy ünnepeik a legkülönfélébb hagyományokat ötvözik egyetlen amerikai tradícióvá. A Halloween talán erre a legjobb példa gazdag "keverékörökségével".
"Halloween" szó a katolikus egyháznak köszönhető: a mindenszentek (elő)estéje (All Hallows' Evening) angol kifejezésének az összevonása.
November elseje, mindenszentek napja a szentek dicsőségét hirdető katolikus ünnep, mely elnevezés hivatalosan a XVI. század elejétől ismert. Korábban már III. György pápa is elrendelte a pogány szokások elleni küzdelemben, hogy mindenszentek napja pontosan Samhain napjára essen. De a Kr. e. 5. században, a kelta Írországban a nyár hivatalosan október 31-én ért véget, a tél beköszöntével. Akkoriban az egész év két évszakból állt - a növekvő évszak és a tél. Élet és Halál. Beltane és Samhain. Az őskelta "samhain" szó feledésbe merült jelentését illetően kétféle felfogás alakult ki: az egyik szerint egyszerűen a meleg periódus végét jelenti, a másik szerint viszont egyesülés, gyülekezés az értelme, és arra utal, hogy a tél beköszöntével újból egybegyűlik a közösség vagy a család.
November elseje volt a halál évszakának kezdete, a kelta újév, és az ősök, halottak tiszteletének ünnepe. Egy történet szerint ezen a napon az adott évben elhunytak lelkei visszatérnek, hogy élő testet keressenek, melyet a következő évben megszállhatnak. Úgy hitték, ez az egyetlen reményük a halál utáni életre. A kelták azt tartották, hogy az idő és a tér törvényei ez idő alatt érvénytelenek, és a szellemvilág elvegyülhet az élővel. Érthető módon az élők nem akartak "megszállottak" lenni, ezért október 31-ének éjjelén a városiak minden tüzet kioltottak otthonaikban, hogy azok hidegek és nemkívánatosak legyenek. Aztán felöltöztek mindenféle kísérteties jelmezbe, és hangosan körbeparádézták a szomszédságot, lehetőleg minél nagyobb pusztítást végezve, hogy elriasszák a szellemeket, akik testet keresnek maguknak. Egy másik (és a valódi) magyarázat szerint a kelták azért oltották ki tüzeiket, hogy minden törzs egy hatalmas, közös, szent máglyáról újra meggyújthassa azt. A skótoknál ugyanígy zajlott a dolog, de ők úgy hitték, ha belebámulnak ebbe a tűzbe, meg tudják mondani a jövőt. Vannak olyan történetek, melyek szerint a kelták áldozatként beledobták ebbe a szent örömtűzbe azt, akit - úgy gondolták - már megszállt egy lélek, de ezek a sztorik később mítosznak bizonyultak csupán. Nemcsak a szellemek szabadultak el ezen az éjszakán - gonosz lelkek és manók egyaránt kóboroltak a földön. Hogy megvédjük rokonaink lelkét, ijesztő arcokat festettünk a lopótökre, hogy elűzzük a rosszat. És hogy biztosra menjünk, magunkat is félelmetes maskarákba rejtettük.
A tündérek kérdése még így is megoldatlan, akik ilyenkor szintén szabadon kószáltak. A tündérek nem voltak sem jók, sem rosszak: tündérek voltak. Szívesen jutalmazták meg, ha valaki jót tett velük, de nem szerették, ha keresztbe tesznek nekik. Samhain estéjén a tündérek koldusnak álcázták magukat, és házról házra jártak koldulni. Akik adtak nekik élelmet, azokat megjutalmazták, akik becsapták az ajtót, számíthattak némi kellemetlen meglepetésre.
Kr. u. 43-ban a rómaiak legyőzték a keltákat, és a két kultúra kénytelen volt együtt élni, majd lassan megkezdődött egybeolvadásuk, szokásaikkal együtt. A gyakorlat is megváltozott idővel: rituális formát öltött azzal, hogy a lélekhit halványodásával a lidércként, koboldként, boszorkányként és szellemként való jelmezöltés már jóval ünnepélyesebb szabályokkal bírt.

A Halloween-i szokást az 1840-es években a nagy éhínség elől menekülő ír bevándorlók vitték Amerikába. A töklámpást is az ír folklórnak köszönhetjük.

Október végén az áruházláncokban már Magyarországon is feltűnnek a narancssárga díszek, amelyek a nálunk kevésbé ismert, és a még kevésbe ünnepelt Halloween jelképei.
A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet. A kelták úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek. Október 31-én a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tűz, az ünneplők hazatértek, a parázsból pedig egy-egy darabot otthonaikba vittek, ahol ismét tüzet gyújtottak és egész éjszaka virrasztottak.
A kelta hatások mellett a római hagyományok hagytak nyomot a Halloween átalakulásán. A fák és a gyümölcsök istennőjének, Pomonának ünnepét szinte egy időben rendezték. Később a szokások összefonódtak és kialakultak az esemény ma is visszaköszönő jelképei: a boszorkány, a fekete macska, a csontváz, illetve a tréfálkozás és a jóslás. A középkorban az egyház azzal támadta a Halloweent, hogy az ünneplők a sátánt szolgálják, esténként pedig boszorkányszombatot tartanak.

Ünnep tengerentúli változata
Amerika felfedezése után a telepesek körében nem volt népszerű a Halloween, változást a 19. század közepe hozott, amikor valószínűleg a nagyszámú ír bevándorlók keltették életre az ünnepet. Elsősorban az Egyesült Államokban és Kanadában bevett szokás, hogy a gyermekek jelmezekbe bújva házról házra járnak és édességet kérnek ajándékba. A felnőttek házibulikon múlatják az időt szintén maskarába öltözve. Az ünnep nélkülözhetetlen kelléke a faragott tökfigura vagy annak műanyag változata.

Halloween magyar fordítása
Október és november fordulójában összetorlódnak az ünnepek: a Halloween október 31-re, a mindenszentek november 1-re, míg a halottak napja november 2-ra esik. A leírásokban és a fordításokban éppen ezért gyakran keverednek a kifejezések. Öntsünk tiszta vizet a pohárba:
angol kifejezés magyar fordítás
All Soul's Day halottak napja (tükörfordításban minden lélek ünnepe)
mindenszentek ünnepe All Saint's (Day)

Eve of All Saint's All-hallows
mindenszentek ünnepének korábban használatos kifejezései (Hallow jelentése az óangolban szent)

Halloween
Halloween, jelentése mindenszentek előestéje

All-hollows Eve/Even
Halloween korábban használatos kifejezése, jelentése mindenszentek előestéje

Nut Crack Night
középkorban október 31-én tartott ünnep, jelentése diótörés éjszakája (a diót a rómaiak varázslásra használták)

Snap Apple Night
középkorban október 31-én tartott ünnep, az elnevezés egy játékra utal: a résztvevők hátrakötött kézzel próbálták megenni a madzagokra kötött vagy a víz tetején úszkáló almákat (utóbbi ma is gyakori feladat a Halloween partikon)

Guy Fawkes Night
angolszász területeken (főleg Angliában) november 5-én tartott ünnep, amikor hatalmas örömtüzet gyújtanak és tűzijátékot rendeznek (a szokás a kelta időkben a Halloween ünnep része volt)

Tök, tök sárga tök..
Halloween-re mit főztök?

Kígyót, békát, csontvázakat,
Mindenféle bogarakat.

Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?

Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk.

Halloween..

Már maga az elnevezés is hatásos: amint elhangzik, mindenkinek valami rejtélyes dolog jut az eszébe.

A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe..

Halloween ünnepe ma leginkább az amerikai filmeket juttatja eszünkbe. A kisgyerekek boszorkánynak vagy szellemnek öltözve járják a házakat, ahol friss gyümölcsöt, vagy édességet kapnak ajándékba. Ez a szokás hosszú évtizedek alatt alakult ki, azonban maga az ünnep évszázadok óta létezik.

Az ősi kelták Október utolsó napján, a szent tölgyfák alatt ünnepelték meg az óévet. Állatbőrbe öltözve hatalmas tüzet gyújtottak, s áldozatot mutattak be, hogy kiengeszteljék a szellemeket. Úgy vélték ezen a napon a szellemek és a halottak lelke visszatér a földre. Ugyanez a nap jelentette a "sötét korszak", vagyis a tél beköszöntét, mely számukra az éhezést, a hosszas nélkülözést jelentette.

Később, a rómaiak hódításával sem tűnt el ez a pogány szokás, Samhain isten ünnepe, csupán keresztény formát öltött. Maga a "Halloween" elnevezés is innen ered (all hallows evening= mindenszentek éjszakája). Ugyanakkor Október 31. a protestánsok naptárában a reformáció, a jelképes megtisztulás ünnepét is jelenti.