Amint a mese mondja, egy Jack nevű ember (aki csaló volt és hírhedt volt iszákosságáról is) felcsalta a Sátánt egy fára, amibe aztán Jack belefaragta a kereszt jelét, így a Sátán csapdába esett: nem tudott lemászni. Megegyeztek, hogy ha Jack leengedi, soha többé nem kísérti meg. Így is lett. Miután Jack meghalt, nem engedték be a Mennybe bűnei miatt, de a Pokolba sem nyert bebocsátást imént említett tréfája miatt. Kapott viszont az ördögtől egy darab parazsat, hogy azzal világítson a sötétben. Ezt a parazsat Jack belehelyezte egy kifaragott marharépába, hogy tovább tartson. Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, marharépa helyett tökből kezdték kivájni lámpásaikat, azon egyszerű oknál fogva, hogy abból több volt. Bár néhány pogány csoport, kultusz és sátánista kedvenc ünnepének vallja Halloween-t, az ünnep nem ördögi praktikákon alapul. Végül is az ünnep annyira ördögi, amennyire egyesek azzá merészelik tenni. Tehát ha október 31-én előfordul, hogy a szél kissé túl gyászosan hangzik, amint átfúj a csupasz fák csontvázujjai közt, az csak a mi fantáziánk. És ha úgy tűnik, a fagy a sír hideg leheletét hordozza, az csak az ősz, mely a tél beköszöntét jelzi. Nincs többé semmi dolgunk a szellemekkel és koboldokkal, amelyek valaha magukénak tudták ezt az éjszakát. És ha kibámulsz az éjszaka homályos sötétjébe, mintha valami zörögne a halott avarban, jusson eszedbe, hogy a tündérek már nem táncolnak többet az ember birodalmában. - Egyszerűen csak Halloween van.


/forrás: Kupcsik Helga /