Áprily Lajos:

Őszi muzsika..

Galonya felett most a szél

az erdő lelkét rázza-rázza.

Suhogásában megremeg

a vadászház borona-váza.

 

Aranypénzét a megrohant,

riadó bükk jajgatva szórja.

A csapkodott, habos patak

piros levelek úsztatója.

 

Hisztériás harkály sikolt -

Jaj, ha a nyárba visszaszállna...

Az üszkös csonkfenyők között

a szélcsapástól hull a málna.

 

A dorongúton a vihar

eszelős pásztorlányt daloltat.

A szomszéd málnavész körül

bozontos medve szimatolgat.

 

Egyszer a sors odasodor.

Valami vár, talán a végem.

A békesség, borona-ház,

patakparti remeteségem.

 

A könyveket elhullatom,

egy lesz velem, Antigoné tán.

Írt szépségből csak ő marad

a havasi külön planétán.

 

A napjaim vasárnapok,

magam a lázas, régi gyermek.

A bükkökön nyestet lesek

s örülök mohának s epernek.

 

Ha vendég jön, vendégeim

pásztorgyerek s esztena-lánya.

Rétemnek sok virága lesz,

nekem csak egy: a genciána.

 

Ritkul a csokra s elmarad,

síró madár a házra röppen.

Kék-szajkótollas kalapom

megvizesül az őszi ködben.

 

Hűlő ködökből hó ered,

kék hóteteje lesz a háznak.

Csereklye-tűz. A farkasok

az Istenszéken orgonáznak.