Nagy Eszter:

A varázspokróc..

Hideg fénnyel szikrázott a sötét égen az éjszaka lámpása. Olyan csend honolt közel s távol, mintha megállt volna a világ és nem történne benne semmi.

Didergő fák s bokrok ölelése közepette egy piciny vályogház kéménye ontotta magából meleg füstjét. Padlásán szuszogott 8 testvér, aprócskáktól nagyokig mind egy-egy szalmazsákon aludták igaz álmukat. Hosszú, fárasztó nap volt mögöttük hisz sok volt a feladatuk, már igen korán dologra fogták őket szüleik, mert hát sokan voltak, szegények is voltak, tennivaló meg akadt bőven az aprócska tanyán.

Mikor az est beköszöntött, puha, meleg szalmazsákokon hajtották álomra fejüket, s mikor az éj túl hideg volt, anyuka elővette a nagy pokrócot, azzal takargatta be féltőn gyermekeit. Ám ahogy telt az idő, a gyerekek cseperedtek, mint eső után az erdei gombák. Ám ki tudja miért, de az óriás pokróc egyre kisebb és kisebb lett. Alig érte át mind a 8 gyermeket.

Hideg éjszakákat hozott a decemberi tél, különösen fagyosakat. A nyolc testvér rendre csak vacogott a takaró alatt, míg végül a jobb szélen fekvő Böske gondolt egyet és jobban magára húzta a pokrócot. Igen ám, de a bal szélén szundikáló bátyja a Józsi meglepetten tapasztalta, hogy rejtélyes módon lemászott róla takarója. Ezért aztán fogta, jól megrántotta azt, míg végül sikerült ismét betakaróznia véle. Ám most Böske hátsója lógott ki a huzatos padlásszobában. A kislány ekkor mérgelődve,tépte cibálta magához a takarót, ő biz nem akart fagyoskodni egy picit se!Most már a Józsinak is feltűnt, hogy nem magától kúszik le róla takarója. Minden erejét összeszedve megrántotta, majd jót nevetett mikor az összes testvéréről lecsúszva az egész a nyakában kötött ki. Na, erre már felkelt a többi 6 testvérük is és mérgelődve ők is beszálltak a pokrócért vívott csatába, húzták, nyúzták tépték, mindenki magának akarta azt, míg végül egy hatalmas reccsenés véget vetett a huzavonának és a takaró két darabra szakadva maradt a gyerekek kezében, akik viszont mind szerte-szétgurultak az aprócska padlásszobában. Volt is nagy ijedtség hogy az egyetlen takarójuk most elszakadt és akkor izgultak csak igazán mikor meghallották a nyikorgó padlásfeljárón igyekvő anyuka lépteit. A sötétet megtörte a petróleumlámpa fénye, melyet édesanyjuk tartott két kezében. Ijedt arccal nézett gyermekeire, próbált rájönni a pillanat hevében, hogy vajon mi is történhetett itt… Majd kisvártatva megpillantotta a kettészakadt pokrócot, ahogy sírásra görbülő szájjal szorította egyik felét Böske, másikat meg a lehajtott fejjel álló Józsika. Féltek attól, hogy a télen eztán majd takaró nélkül kell aludniuk. Anyuka nem szólt semmit, csak fogta a szakadt anyagdarabokat, letessékelte 8 gyermekét a padlásról egyenesen a konyhába. A sparheltet begyújtotta, majd gyermekeit köré ültetve a petróleumlámpa fényét erősebbre feltekerve az asztalra helyezte azt. Elővette ócska varrós dobozát és munkához látott. A sparhelt meleg fénye, apró lyukain át kiszűrődve „táncot járt” a kis konyha falain. A pattogó tűz hangjai ritmusra ropogtak, a levegőben száraz tűzifa édes illata terjengett. A gyerekek megbabonázva figyelték a szoba különös fényeit, haragjuk elszállt, mint füst a kéményből s helyébe a nyugalom érzése köszöntött. Kis idő elteltével anyuka érces hangján dúdolni kezdett egy dalt. Ismerős hangok voltak ezek, a gyerekek is gyakran énekelték ezt a kis dalocskát. Az éneklés régi szép emlékeket idézett fel bennük, emlékeket a közös játékaikról, vicces történésekről, amiben nem volt hiány, hiszen ahol ennyi gyermek van, ott mindig történik valami. Míg a gyerekek jókedvűen beszélgettek anyuka is befejezte a takaró varrását. A sparhelt meleg fénye lassan pislákolt majd kialudt. A nyolc testvér jókedvűen feküdt le szalmazsákjaik tetejére, hálásak voltak anyukának, azért mert megvarrta takarójukat és nem hagyta őket fagyoskodni a téli éjszakában. Már éppen álomba szenderedtek, mikor Böske aprócska szemeit nyitogatva észrevette, hogy a pokróc mintha megnőtt volna! Mind két oldalon lelógott…

- Biztosan varázslat történt –gondolta magában-, hiszen mi más magyarázat lehetne arra, hogy egy pokróc egyszer összemegy, máskor meg nagyobb lesz?

- Ez egy „Varázs pokróc”! –gondolta magában, majd minden erőlködése ellenére is lecsukódtak szemei és mély álomba szenderedett.

Anyuka még utoljára felment ránézni alvó gyermekeire, meghatódva figyelte őket néhány percig, ahogy szorosan egymáshoz bújva szuszogtak a szalmazsákokon.

- Úgy látszik mégsem olyan kicsi ez a takaró…- gondolta magában halvány mosollyal az arcán.