Tóth Andrea:
Emlékezés..
Rég volt...már nem is emlékszem
fázott az őszi falevél az ablak alatt
azon a meztelen kócos éjjelen
puhára feküdtek a fésült szavak
Tél volt...a hó roskadt már a ház tetején jégcsapok nyúltak könnybe
lábadt szemmel az eresz elején
Szép volt...talán igaz sem volt
álmod táncolt vágyam tenyerén
felhőket hímeztünk csillagot varrtunk a mindenség peremén
szálltunk- zuhantunk féltünk de mulattunk éltünk-meghaltunk
csak egymásban szakadjunk
Elmúlt...már alig emlékszem
kicsit lassult szívverésem
bekopogott az eső az ablakon
azt hittem Te jöttél haza
nem tudom lehet holnap
kimegyek viszek friss virágot
ha nem esik egész éjszaka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése