Wass Albert: 
Rózsaszirmok ..

Leszállt az alkony s egy lenge szellő 
Tündér rózsát hintett az égre, 
Fülembe suttogott egy bús mesét, 
S tova libbent a messzeségbe... 

Egyszer, régen, mikor még volt öröm, 
Egy tündér élt nyíló rózsák között, 
Alatta vígan csillogott a tó 
S a zord szikla bíborba öltözött... 

Ha jött az est, ott dalolt a szellő 
A bércen harsogott a vadpatak, 
S a szellő halk suttogása mellett 
Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak ... 

Azóta mindig, mikor jön az est, 
S bíborban úsznak a hegyoldalak, 
A szellő halkan az égre szórja 
A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat... 

Én is olyan bús szellő vagyok, 
Verseim picinyke rózsaszirmok, 
Mi őket most, hogy alkonyom leszállt, 
Haloványkék végtelenbe szórok..