Wöerös Sándor:
Boleró..


Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, 
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át 
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, 
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, 
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad 
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, 
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, 
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán 
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, 
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk 
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, 
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk