Komáromi János:
Őszből a télbe..


Őszi zöldek vörösbe, 
Sárgába vegyülnek. 
Levelek az ágakról 
A fák tövébe ülnek 
Párás sötét felhők 
A magasban úsznak, 
Az ég csatornái 
Meg-meg csordulnak 
Szél zörget kopaszodó 
Őszből a télbe

Fa-csontvázakat, 
V betű vonul az égen 
Távozó madár csapat. 
A fények fátyolosak, 
Opálos-mélabúsak, 
A virágos kertek 
Tej-nedves ködbe burkolódznak 
A Napkorong nem izzik, 
Csak fáradtan parázslik. 
Fénye gyakran nehéz, 
Sűrű párákon át látszik. 
Dér csípte meg 
A barna naspolyát, 
Reggelente hó nélkül 
Hófehér a határ. 
A Nyár heve messze, 
Az ősz szendereg. 
Minden a télre vár, 
Pedig már megérkezett.