Wass Albert A régi képek Ha néha, néha nyári éjszakán Eszembe villan egy-egy régi álom, A holdsugarán, csillagfényen át A régi képek halvány fényét látom ... Mikor a sötét fenyves erdők mélyén Nekem zenélt a zúgó vadpatak, A csendes, néma, rózsás esti fényben Kék hegyek közt nyugodott a nap ... Mikor a párás, zöldvizű mocsárban Nagy hápogással keltek föl a récék, Halkan zizegő nádas sűrűjében Órákig lestem egy réti sas fészkét ... Mikor a hűvös nyári hajnalon A vágott szélén jártam lopva, csendben, Őzbaknak néztem minden barna foltot, Lombok közt suttogó szellőt kerestem ... Mikor a sziklák égbe nyúló ormán Előttem játszott egy zergegidó, Körülöttem volt a kék havas, Hol szűz-fehéren csillogott a hó ... Aztán még sok-sok minden elvonul, Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ... De egyszer minden, minden elrepül, Csak holdsugár és csillagfény marad ...