Gámentzy Eduárd:
Nyiss ajtót..
Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
Suttogok neked, s ha hallanád
Nyiss ajtót! Én kopogtatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése