Reményik Sándor:
Fagyöngyök


Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,Parányi könnyek, mozdulatlanok,Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak