Kányádi Sándor:
Ballag már..

Ballag már az esztendő,

vissza-visszanézve,

nyomában az öccse jő,

vígan fütyörészve.

Beéri az öreget,

s válláról a terhet

legényesen leveszi,

pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul,

s mikor éjfél eljő,

férfiasan kezet fog

Múlttal a Jövendő.

Szilveszter estéjét és éjszakáját ma is - hasonlóan, mint régen, de igazodva a mai korhoz - ünneplések és rendezvények ölelik körül. Még ma is él az alábbi mondás: Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is. Ez a nagy fogadalmak ideje, amiket - attól függően, mennyire tartjuk be a magunknak adott szavunkat - ideig óráig meg is szoktunk tartani.

A népi kalendárium szerint újesztendő első napjával összefüggő nap. Szilveszterkor - akárcsak az év más ünnepein és jeles napjain - a szokások és hiedelmek az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak. Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása után. Sokfelé más praktikákat is alkalmaztak. Például Gyimes völgyben "Akkor karót kötnek. Akkor mentek, kötővel megkötöttek. Hogyha az a karó nem vót teljesen meghántva, akkor gazdaghoz ment férjhez, s ha az a karó csóré vót, akkor szegényhez ment férjhez. Ha magos vót, akkor magos férfihez ment, s ha alacsony vót, akkor alacsony férfihez ment"

Minden év újabb lehetőségeket tartogat számunkra, és annak érdekében, hogy a lehetőségek megmutatkozzanak előttünk, és élni tudjunk velük, minden lehetséges eszközt bevetünk. Sokan a hagyományokban bíznak, hátha az újév valóban sikerekben gazdag és boldog lesz, mások megpróbálnak eltérni tőlük, remélve, azok elhagyásával a szerencse rájuk talál.

Szilveszteri szokások és hiedelmek..
avagy amit a Szilveszterről tudni kell... Szilveszter estéjét és éjszakáját ma is - hasonlóan, mint régen, de igazodva a mai korhoz - ünneplések és rendezvények ölelik körül. Még ma is él az alábbi mondás: Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is. Ez a nagy fogadalmak ideje, amiket többé-kevésbé meg is szoktunk tartani. Tradicionális ételeket, italokat fogyasztunk, szokásokat őrzünk, de most az is kiderül, honnan is erednek ezek a hagyományok..

 Pezsgő pukkan, petárda csattan, zajlik a visszaszámlálás és az újesztendő üdvrivalgással történő köszöntése. De vajon mindig így volt ez? Természetesen nem. Hiszen elődeink inkább az évszakváltásra koncentráltak erősebben, azokat búcsúztatták-ünnepelték, így a szilveszteri és újévi népszokások egyáltalán nem tekintenek olyan nagy múltra vissza, mint amilyenre először gondolnánk.

A szilveszteri, hajnalig tartó mulatozás gyökerei a rómaiak Saturnalia elnevezésű ünnepében rejlenek - annak idején ilyenkor az urak és a rabszolgák egy asztalhoz ültek, és együtt ettek, ittak. A szilveszteri dínom-dánom ma is élő hagyomány, amelyhez számtalan néphit és babona társul.

Szilveszter a polgári év befejező, január 1-je pedig a következő év kezdőnapja. Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni.

Köszöntelek Kedves Látogatóm és kívánok Áldott Ünnepeket !

Szép napot kívánok : )

Téli ünnep az erdőn:

A köd ma felszállt, mint a tömjén
papok himbáló füstölőjén,
s öreg zsoltárokon merengnek
a sziklahomlokú hegyek.
Fehércsuhásan száz boróka
a lankán térdre hullt a hóba,
s a krisztustövisek bogyója
mint olvasó, lassan pereg.

Fejem felett a zúzmarás ág
szelíd hajlása halk imádság,
s tudom, ma mélységes szívemhez
sekély szavam nem érhet el.
Talán a perc is mozdulatlan,
az Isten itt olyan közel van,
megáldja mind a cinkefészket,
s ezüstös csendben ünnepel.

Pity-pitty! – csak ennyi hang az élet,
a hóba rókaláb se mélyed,
oly egyszerű itt minden fenség,
oly nagyszerű e némaság!
Mi mért nem tudjuk ezt a békét,
s a lélek hamvas hófehérjét
miért nem tartjuk büszke bájjal,
mint szűzi hó terhét a fák?

A nap dereng, mint messzi ábránd.
Most álmodik a medve málnát,
a nyúl rügyet, - s akár az álom,
ringatva múltat és jelent, -
a bükkfaágról valahányszor
egy sóhaj rezdül, mint a zápor,
pihék csodája hull szememre,
s puhán szívemre száll a csend.

 

Advent negyedik vasárnapja- a negyedik angyal megérkezése:

Mindössze egy hét van hátra az ünnepig. A mennybolton megjelenik egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát, s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák a földet.

A negyedik vasárnapot követő héten elérkezik az év legszebb ünnepének ideje, a szeretet és béke időszaka, a karácsony.

Luca napja

Szerte a világon különböző történetek, babonák és szokások fűződnek a december 13-i dátumhoz.

A svéd Luca-napi ünneplés, a "fény ünnepe" például minden bizonnyal a régi pogány fényünnep folytatása. Lux latinul fényt jelent, így kerülhetett az ünnep éppen Luca napjára, a IV. századi mártírnő ünnepére.

Szent Lucia ugyanis a katolikus egyház egyik szentje. A legenda szerint az ókereszény időkben előkelő szicíliai családban született. A fiatal szűzleány egy alkalommal Szent Ágota sírjánál segítségért imádkozott súlyos beteg édesanyja gyógyulásáért. Eközben elaludt, s álmot látott, aminek hatására elhatározta, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja valóban meggyógyult, de a család nem fogadta el a fiatal lány szándékát, és pogány vőlegényhez akarta őt kényszeríteni. Miután Lucia nem tágított elhatározásától, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtani az engedetlen lány lekötözött testén, de az állatok megtorpantak előtte. Így végül megégették Luciát, bár a legenda szerint csak azután halt meg, hogy befejezte imáját.

Decemberben a zsidó családok ilyenkor ünneplik a Hanukát. Nyolc napon keresztül minden nap meggyújtanak egy újabb gyertyát a nyolcágú gyertyatartón. Ezzel ünneplik meg, hogy Makkabeus Júdás kr. e. 169-ben visszahódította Jeruzsálemet, aminek során a templomban talált apró fiolányi olaj csodás módon nyolc napig egyfolytában égett.

Nálunk, és a szomszédos országok néphitében Luca alakja furcsa kettősségben jelenik meg. Őt vádolták a legfőbb boszorkányságokért, de számos olyan jóslás és babonaság is létezik, amely nem rontó szándékról tanúskodik. Ilyen ártatlan jóslás a gombócfőzéses jóslás, ahol a gombócokba férfineveket rejtettek, és így próbálták megtudni a lányok jövendőbelijének nevét.

Luca a baromfiállomány védőszentje is, ezért ilyenkor szokták a tyúkokat "megpiszkálni", hogy jól tojjanak az elkövetkezendő esztendőben, valamint ilyenkor - bizony-bizony, kivételesen - hasznos volt a szomszédtól való lopás.

A legnevezetesebb népi szokás azonban mégis Luca székének faragása volt. Ennek öt egyenő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve minden nap faragott rajta egy kicsit, csak karácsony estéjére volt szabad elkészülni vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: akác-, boróka-, cser-, jávor-, jegenyefenyő-, kökény-, körte-, rózsa- és somfából. A szék azt a "nemes célt" szolgálta, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott ráállt, nyomban meglátta, ki a boszorkány, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint a leleplezés után azonban a kíváncsiskodó jól tette, ha gyorsan szaladt haza ahogy csak a lába bírta, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül maga után szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetni.

Szokás volt még tizenkét hagymarészbe egy-egy csipet sót tenni. Abból, hogy nedves vagy száraz lesz-e a só, következtetni lehetett a rákövetkező év hónapjainak esős, illetve száraz időjárásra.

A jövendőbeli foglalkozásának megjósolására is volt erre a napra való jóslat. Olvasztott ólmot kellett kanálból hideg vízbe csorgatni, s némi fantáziával kitalálni, mit formáz az.

A víz állítólag a leendő szerelmes képét is megmutatja ezen a napon. A szegedi tájon ezért volt szokása a lányoknak december 13-án halat enni, nem inni rá, hanem a kútba nézni, ahol a víztükörben az eljövendő társ képét látták.

Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.

(Forrás: www.szantal.hu)