Nem tagadom, hogy nagyon szeretem a telet. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül még akkor sem, ha lapátolni kell - akár többször is naponta. De amikor leesik az első hó, olyan hirtelen tiszta lesz minden. A nappali egyik számomra kialakított részében egy hatalmas ablak előtt ülve tudom mindezt csodálni. A narancs és fahéj illat pici szegfűszeggel keveredik, ami gyermekkoromat idézi, közben pedig láthatom a szél táncát, ahogy a ház előtt álló hatalmas fenyőfák között bujkál. Alig várom már, hogy a hópihék palástja belepjen mindent.

Reményik Sándor :

Hópelyhek


Hópelyhek az én álmaim,
Fehérek, haloványak,
Néha eltűnnek-foszlanak,
Alighogy földre szálltak.


Hópelyhek az én álmaim,
Fenn zizegve zenélnek,
Szelíden, árván, félszegül -
Meg ne lássa az élet!


De néha szél jő hirtelen,
Jőnek kemény fagyok
S az ártatlan sok hópehely
Vésztjóslón kavarog.


Akkor halomba hullanak,
Mint kísértetek nőnek
S leplük végül elég a föld
Felére szemfedőnek.


És akkor, mintha Istenük
Örök párbajra hínák:
A feneketlen mélybe lenn
Döngenek a lavinák!

Kedves Látogatóim!

Ezzel a nagyon szép zenével, és klippel kívánok mindenkinek vidám napot :)

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.
De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha a szív már nem s nem akar feledni.
Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él..

Advent első angyala kék köpenyben érkezik. Leszáll, hogy közelebb kerüljenek az emberek egymáshoz. Van aki észre sem veszi a nagy rohanásban. Azokat keresi először, akik meghallják a hangját...

Nagyon szeretem az ünnepeket.
Tegnap már nem bírtam tovább és feldíszítettem - a párom segítségével - a lakást :)
az adventi koszorúra most nem egyszínű gyertyák kerültek, mint tavaly
Az ablakokba is csillogó díszeket kaptak..
megosztom veletek:)

Minden kedves látogatómnak vidám napot kívánok :)

Különleges nap ez a mai számomra. Boldog is meg nagyon nehéz is. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek. Ma van édesapám születésnapja, aki nagyon szép kort élt meg.
Ma 88 éves. Viszont annyira súlyos beteg, hogy mindig megijedek mikor megszólal a telefonom és számomra ismeretlen számot jelez ki. Valahol az eszemmel tudom ez az élet rendje, de a szívem nem akarja elfogadni a megváltoztathatatlant. Pár éve veszítettem el egymás után a testvéreim és hamarosan édesanyám. Édesapámnak nagyon sok erő kellett, hogy a gyerekei elveszítése után a szeretett társ elvesztését is fel tudja dolgozni. Mire talán mindez sikerült számára (bár valószínű csak a külvilág látta, hogy sikerült) beteg lett. A lelki fájdalmai után testiek is jelentkeztek, és mára a szép kora ellenére gyógyíthatatlan beteg. Naponta mondok imát azt kérve, hogy ez az út, ami még itt vár Rá, könnyű és fájdalommentes legyen.
Kívánom, hogy az égiek hallgassák meg a kérésem.

Áldott születésnapot Apukám !

Kedves Látogatóim!
Engedjétek meg, hogy minden Katalin nevű látogatómnak nagyon boldog névnapot
kívánjak. :)

http://mikulas.aegondirekt.hu/
örömmel osztom meg Veletek.. egy próbát megér : )

Nő a dér, álom jár,hó kering az ág közt.Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt.

/Weöres Sándor/

M.Feesche:
Kő az úton...

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

Vidám hetet és mosolyokkal teli napokat kívánok :)

Gyakran jut eszembe ez az indián bölcsesség.. érdemes elgondolkozni rajta..
Mert az ünnep nem a lakásunk tisztaságától, az ajándékaink vásárlási értékétől, a látszattól.. hanem a lelkünk békéjétől lesz Ünnep..


"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."