Szép napot kívánok mindenkinek : )

A lehet egy kiskutyával több kazetta mind a két lányom kedvence volt, szó szerint rongyosra hallgatták..
No és persze nekem is voltak közötte kedvenc dalaim, nem csak nekik :)
Hasonló volt még a kalánka néni története is :)
Mikor megtaláltam gondoltam felteszem ide, ha ide látogatnak ismét hallhassák :)

A kedvenc mikulás versem, még Édesanyámtól tanultam..

Öreg Mikulásnak van egy nagy csizmája,
Benne a világot egy éjjel bejárja.
Amikor egyet lép, száz mérföldet halad:
Meg-megáll csöndesen minden ablak alatt.

Öreg Mikulásnak van egy tarisznyája:
Mindenféle jónak az a kincsestára.
Van benne könyv, puska, trombita, kard, faló...
Mikulás azt mondja, jó fiúknak való.

Van benne kis edény, baba, cukor, dió...
Mikulás azt mondja: jó kislányoknak való.
Csizmát meg cipellőt tesznek az ablakba.
Kedves ajándékit sorra bele rakja.

Reggel az ablakról tudják is ám mindjárt,
Hogy a jó Mikulás az éjszaka itt járt.
Ircsi oda se néz, tudja már előre,
Hogy suhogó virgács van a cipellőbe!  

Én nem sírtam, mert nagyon rossz gyerek voltam, így talán nem is volt olyan év, hogy ne kaptam volna virgácsot :)

Engedjétek meg, hogy egy személyes élménnyel meséljem el, amit azóta is nevetve emlegetünk a párommal.
Egy fiam és két lányom van. A fiú és az első lányom között 9 év, míg a két lány között 4 év a korkülönbség.
Minden mikulást nagy izgalommal vártak. Amikor pedig már óvodába, iskolába kerültek és oda is érkezett a mikulásbácsi, csillogó szemmel mesélték mi történt, ki félt és ki volt bátor, ki mondott verset és énekelt. Ki kapott a csomag mellé virgácsot. Egyik évben megbeszéltük a férjemmel, hogy az idén kapnak virgácsot. Addig ez nem dukált a csomag mellé. Talán életünk egyik legrosszabb döntését hoztuk. Olyan sírást mint azon a reggelen, mikor ébredés után rohantak a cipőikhez, még nem hallottunk. Megfogadtuk, hogy többet nem lesz ilyen.
Ma már Ők is nevetnek rajta.

Vidám napot kívánok kedves Látogatóim:)

Mikulás története:

Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak.  Miklós myrai  püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel. Szent Miklós fenti legendája és december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19.században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros  csomagot tesz december 6-án. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, nagy fehér szakállú püspököt  fekete  krampuszok(valójában ördögök) kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik,  virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.

A Miklós-nap Magyarországon

A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban  az álarcos, jelmezes játék (alakoskodás) volt Miklós-napon,december 6-án, amely nyugatról érkezett. Nem ismert, hogy a népszokás mikor került pontosan Magyarországra, a 18.század  végén megjelent tiltás árulkodik először jelenlétéről. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak  Odin germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század  utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás.
Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban  jelent meg először a 19.század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós  személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.

A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció  hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók,angyalok  vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön  vagy az Északi-sarkon él, szánját rénszarvasok húzzák.

Üdvözöllek kedves látogatóm :)

A második vasárnap angyala:

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A mai munkám során eszembe jutott, hogy ennek egy mai változatát olvastam ami valahogy így hangzik...


Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel,
de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint
díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes
ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő,
de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket
énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé
nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem
fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus
Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a
karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott porcelán és
odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem
hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel
ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videójátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek
elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad..!!!

Üdvözlöm kedves látogatóimat!
Az adventi készülődésben elérkeztünk a második vasárnaphoz.
Ébredés után egy bibliai idézet jutott eszembe.
Vallásos családban nőttem fel. A szüleim ezzel együtt nem kereszteltek meg, nem kényszerítettek arra, hogy már pedig ilyen, meg ilyen vallást gyakoroljak. Meghagyták a szabad választás lehetőségét felnőtt korra. Mindig tiszteletben tartottam ezen döntésüket.
Olyan szeretetben nőhettem fel, amit mindenkinek csak kívánni tudok.


Korinthusbeliekhez írt I.levél 13. fejezet:
 

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Nem tagadom, hogy nagyon szeretem a telet. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül még akkor sem, ha lapátolni kell - akár többször is naponta. De amikor leesik az első hó, olyan hirtelen tiszta lesz minden. A nappali egyik számomra kialakított részében egy hatalmas ablak előtt ülve tudom mindezt csodálni. A narancs és fahéj illat pici szegfűszeggel keveredik, ami gyermekkoromat idézi, közben pedig láthatom a szél táncát, ahogy a ház előtt álló hatalmas fenyőfák között bujkál. Alig várom már, hogy a hópihék palástja belepjen mindent.

Reményik Sándor :

Hópelyhek


Hópelyhek az én álmaim,
Fehérek, haloványak,
Néha eltűnnek-foszlanak,
Alighogy földre szálltak.


Hópelyhek az én álmaim,
Fenn zizegve zenélnek,
Szelíden, árván, félszegül -
Meg ne lássa az élet!


De néha szél jő hirtelen,
Jőnek kemény fagyok
S az ártatlan sok hópehely
Vésztjóslón kavarog.


Akkor halomba hullanak,
Mint kísértetek nőnek
S leplük végül elég a föld
Felére szemfedőnek.


És akkor, mintha Istenük
Örök párbajra hínák:
A feneketlen mélybe lenn
Döngenek a lavinák!

Kedves Látogatóim!

Ezzel a nagyon szép zenével, és klippel kívánok mindenkinek vidám napot :)

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.
De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha a szív már nem s nem akar feledni.
Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él..

Advent első angyala kék köpenyben érkezik. Leszáll, hogy közelebb kerüljenek az emberek egymáshoz. Van aki észre sem veszi a nagy rohanásban. Azokat keresi először, akik meghallják a hangját...

Nagyon szeretem az ünnepeket.
Tegnap már nem bírtam tovább és feldíszítettem - a párom segítségével - a lakást :)
az adventi koszorúra most nem egyszínű gyertyák kerültek, mint tavaly
Az ablakokba is csillogó díszeket kaptak..
megosztom veletek:)

Minden kedves látogatómnak vidám napot kívánok :)

Különleges nap ez a mai számomra. Boldog is meg nagyon nehéz is. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek. Ma van édesapám születésnapja, aki nagyon szép kort élt meg.
Ma 88 éves. Viszont annyira súlyos beteg, hogy mindig megijedek mikor megszólal a telefonom és számomra ismeretlen számot jelez ki. Valahol az eszemmel tudom ez az élet rendje, de a szívem nem akarja elfogadni a megváltoztathatatlant. Pár éve veszítettem el egymás után a testvéreim és hamarosan édesanyám. Édesapámnak nagyon sok erő kellett, hogy a gyerekei elveszítése után a szeretett társ elvesztését is fel tudja dolgozni. Mire talán mindez sikerült számára (bár valószínű csak a külvilág látta, hogy sikerült) beteg lett. A lelki fájdalmai után testiek is jelentkeztek, és mára a szép kora ellenére gyógyíthatatlan beteg. Naponta mondok imát azt kérve, hogy ez az út, ami még itt vár Rá, könnyű és fájdalommentes legyen.
Kívánom, hogy az égiek hallgassák meg a kérésem.

Áldott születésnapot Apukám !

Kedves Látogatóim!
Engedjétek meg, hogy minden Katalin nevű látogatómnak nagyon boldog névnapot
kívánjak. :)

http://mikulas.aegondirekt.hu/
örömmel osztom meg Veletek.. egy próbát megér : )

Nő a dér, álom jár,hó kering az ág közt.Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt.

/Weöres Sándor/

M.Feesche:
Kő az úton...

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

Vidám hetet és mosolyokkal teli napokat kívánok :)

Gyakran jut eszembe ez az indián bölcsesség.. érdemes elgondolkozni rajta..
Mert az ünnep nem a lakásunk tisztaságától, az ajándékaink vásárlási értékétől, a látszattól.. hanem a lelkünk békéjétől lesz Ünnep..


"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Ezekben a napokban már elkezdődik a karácsonyi készülődés. Fura elmondhatatlan izgalom vesz erőt rajtunk és bevásárló listákat, ajándéklistákat készítünk, próbáljuk megtervezni és megszervezni, hogy mindennel elkészüljünk az ünnepre. Mivel lephetnénk meg barátainkat és a családunknak, szeretteinknek mi lenne az, amivel örömet szerezhetnénk..

A karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része az advent, az ünnepet megelőző négy hét. Az advent varázsos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki. Abban az időben az emberek még hittek a boszorkányokban, gonosz lelkekben, varázslókban, mindenféle régi istenekben, éppen ezért használtak misztikus dolgokat...koszorút fontak vesszőből, fűzfából és fenyőágakból, amelyet arany vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé..

A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket..

Vidám napot kívánok :)

Kányádi Sándor:
Őszi elégia..

Fölszáradt-e vajon a harmat
az erdő alján, vagy dérré változott?
Kijár-e még az a magányos
őzsuta alkonyatkor a tisztásra,
hol delelni szokott a telehold?

Szokásban van-e még a lombok
jámbor tereferéje, vagy vacogó
félelem, sorvasztó civakodás,
ágrólszakadt levelek siráma lett
a hajdani harmóniából?

Elfogyott a hold. Riadtan fut az őz,
gyapjasul magánya.
Szűkre húzott szemű éjszaka néz
ridegen a meddő mogyorókra s a
kikericsek mérgező csillagaira.

József Attila:
Ősz..

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

Moretti Gemma:

Őszül az erdő

Tegnap százszínű
libegő láng volt,
ma földszagú szél
karjaiban táncolt,
holnap, ha itt jársz,
s felfelé nézel,
elárvult nagy fák
üzennek a széllel.
Arannyal öntve
az erdő alja,
kusza virgács
a bokrok barna gallya,
tüskés ág megfog
s bús őszi jajjal,
elhullt virágát
követeli rajtam.

Szép napot kedves látogatóim :)

Weöres Sándor:

Kapuban zörget a tél szele..

Kapuban zörget a tél szele,

ilyenkor édes a vadkörte, berkenye,

savanyú az egész éven át,
csak ha dér csípte meg,
ontja lágy zamatát.

Gámentzy Eduárd:

Borostyán..


A borostyán levelei,
Csak kúsznak fel az ég felé.
- Honnan e rettentő erő?
Senki nincs ki értené!
Milyen konok és lázadó,
Eltökélt keserű akarat
Vezérli, húzza felfelé,
Belepni minden házfalat!
Rejtekén új élet fogan,
S ő óvja, védi, elfedi...
Hangyák, éjjeli bogarak
Dalolnak hálával neki.
És én is velük dúdolok,
S a kő, a fa, a vakolat,
Hallgatják milyen jó nekünk,
- Élni a borostyán alatt...

mosollyal teli napot kívánok :)

Szilágyi Domokos:

Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

Gyulai Pál
Őszi délután
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.

Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.

Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.

Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.

Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.

Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.

Elhanyatlik ifjúságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.

Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!

De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.

Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!

Nagyon szép napot kívánok minden látogatómnak:)

Wass Albert:
Alkonyati rózsák..


Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat.
Ó délibábos alkonyati rózsák...
Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való...
Mikor a fátylas őszi hervadásra
reá-lehel az alkonyat varázsa,
a múlt nyaránál fényesebb a fény...
Az elmúlást ki soha sem csodálta,
akinek nincs egy délibábos álma:

Wass Albert:
Tóparton..


Titkolódzó, égszínkék habokban
ezüst naszádon úszott át a hold...
S a nyári éjnek mystikus fátylában
remegve játszott száz piciny kobold.

Oly szép volt, mintha tündérkertben járnék,
egy tündér-ország rezgő fátyola...
Egy kongó hang úgy reszketett a vízen,
mint vártemplomban búgó orgona...

Egy vén daru vonult a tó felett,
ő zengte el búsan panasz-dalát,
s a csillaghulló nyári éjjelen
fáradt szívem itt megnyugvást talált...

A daru elment... s egy pillanat alatt
zokogni kezdett sok piciny kobold...
A titkolódzó, égszínkék habokban
ezüst naszád úszott át: a hold.

Wass Albert:

A régi képek..

Ha néha, néha nyári éjszakán

Eszembe villan egy-egy régi álom,

A holdsugarán, csillagfényen át

A régi képek halvány fényét látom ...

Mikor a sötét fenyves erdők mélyén

Nekem zenélt a zúgó vadpatak,

A csendes, néma, rózsás esti fényben

Kék hegyek közt nyugodott a nap ...

Mikor a párás, zöldvizű mocsárban

Nagy hápogással keltek föl a récék,

Halkan zizegő nádas sűrűjében

Órákig lestem egy réti sas fészkét ...

Mikor a hűvös nyári hajnalon

A vágott szélén jártam lopva, csendben,

Őzbaknak néztem minden barna foltot,

Lombok közt suttogó szellőt kerestem ...

Mikor a sziklák égbe nyúló ormán

Előttem játszott egy zergegidó,

Körülöttem volt a kék havas,

Hol szűz-fehéren csillogott a hó ...

Aztán még sok-sok minden elvonul,

Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ...

De egyszer minden, minden elrepül,

Csak holdsugár és csillagfény marad ...

Vidám napot mindenkinek:)

Pablo Neruda :
Az én szívemnek...

Az én szívemnek elég a te lelked
s neked az én szárnyam elég szabadság.
Az én ajkamról lengve égre kelnek,
mik benned az álmok álmát aludták.

Tebenned él a mindennapos ábránd.
Mint harmat a szirmokra, úgy borulsz rám.
Távolléted a láthatárt ledönti,
te örök menekülő, mint a hullám.

Mondtam neked, hogy úgy dalolsz a szélben,
akár a déli fenyvek vagy az árboc.
Mint ők, magas és néma vagy. S gyakorta
bánat ül rajtad, mint egy utazáson.

Úgy vársz rám, mint egy régi-régi ösvény,
melyben sóvár visszhangok népe szunnyad.
S arra riadok, hogy rebbennek olykor
a madarak, mik lelkedben aludtak.

(Somlyó György fordítása)

Szabó Lőrinc:
Tóparton..

Rigós erdőben bujdosó nap,
itt a tó, fekszem csöndesen,
a part ring, mintha vinne csónak,
a kék vizet nézegetem,

és most közelről még a fű is,
bármily kicsi és egyszerű is,
éppoly gyönyörű, mint a tónak
vizéből visszakacagó nap.

Szilágyi Domokos:
Most...
Most, amikor éjfélekig
kell dolgozom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
Mosolyod, kezed és szavad.

Régen nem jártam itt, de mentségemre szolgál, hogy nagyon elfoglalt vagyok.
A kert a lakás szépítgetése, és nem beszélve az örömteli családi eseményről, ami sok készülődést igényelt.
A párom 50. születésnapját ünnepeltük..
Együtt volt a család.. megtelt a ház nevetéssel.
A gyerekeim vidámságát és örömét semmi nem pótolja.
A párom meghatódottságáról meg ne is beszéljünk.
Nagyon jó érzés volt látni szemében azt a csillogást, azt a kicsit huncutkás mosolyt, ami mindig ott bujkál mióta megismertem.. de ilyenkor amikor a család együtt van ez még jobban látszik..
Csodaszép nap volt..

vidám reggelt és szép napot kívánok kedves látogatóimnak:)