Marcus Aurelius:Egymás kedvéért születtünk... Légy szerény és megfontolt, életed legyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél, mi az élet célja, aszerint élj, hogy bensődnek megfelelj; lényegtelen, mit gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy hátralévő napjaidat — bármennyi van még hátra — éned belső parancsának megfelelően morzsolod le... Annyi tévelygés után végre rájöttél, hogy a boldogságot meg nem lelheted a gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem. Hol lakik hát? Az emberi természet megkívánta tevékenységben, a rossz dolgok megváltoztatásában, a szív megelégedettségében, az értelmes és érzelmes kapcsolatokban... Ha sorsod valakivel összekötöd, tudd, hogy mit vall az az ember a jóról és rosszról. Amint nem veheted rossz rossznéven, hogy a fügefa fügét terem, így azon sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett lélek a jóra, a romlott pedig a gonoszságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha teheted, igazítsd helyre mások hibáját; ha nem teheted, fogadd el őket olyannak, amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel, magad felelsz érte. Ha mástól függene, kit vádolnál? Az atomokat vagy az isteneket? Minden lény valamire született: az ember, az ökör, a szőlő és a kő is tudja a maga szerepét. Emberrel semmi nem eshet meg, ami nem emberi; ökörrel, ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz, kőhöz, ami kőhöz nem illik... Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja, mire született, az nem tudja, kicsoda ő tulajdonképpen, és mi a világ. Másokkal együtt lelegezzük be a körülöttünk szétáradó levegőt. Azemberek egymásért születtek. Vagy formáld őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a boldog élet után sóvárogsz..
"Vendég vagy a világban, és a világ, szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz" Wass Albert
Reményik Sándor: Kagyló ..
Én itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott, Kinek mi köze hozzá, mi vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó, Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván, Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part, De aki titkon a füléhez tart
Magányban, éjben, emberektől távol: Annak mesélek egy más, szebb világról.
Reményik Sándor : Csipkerózsa..
A vártoronyban szûzi csend, A pergõ rokka elpihent, Áll az idõ s nincs benne óra, Királyfi, átkozott kezed A tüskerácsra mér' teszed? Most boldog Csipkerózsa. Százévig nõtt a lángsövény, Mögötte nincs könny, vágy, remény, Semmi, csak boldog álom, A gonosz tündér jót akart, Herceg, ez álmot ne zavard, Ne lássanak e tájon! Alszik, tán rólad álmodik, Lovag, van bátorságod itt Álmához mérni rongy-magad? Az Élet vagy, te átkozott, A bûnt, a bajt, a jajt hozod S kezedhez szenny tapad S ha vágynál mégis törni át, Találj szemben ezer halált, Szívedbe tüske törjön, Vérzõn szakítsd a lángfalat És úgy maradj a vár alatt, És szomjúság gyötörjön. S Te csak aludj, kis Csipkerózsa, Áll az idõ, nincs benne óra, Sorsod nem mostoha, Az álmod szent, A rokka elpihent, Aludj, ne ébredj fel soha!
Kormányos Sándor: Az éjszaka hangjai ..
Éjszaka van de a hold világít s fénylő pontok a csillagok, hűvös szellő terít a fák közt ázott avar illatot.
Az éji csöndben sóhajt az erdő, a távolban egy bagoly felhuhog, portyázni indult a tollas vadász, ő éjszaka kezd el,egy új napot.
A hallgatag fák közt kis zöld fények cikáznak,a sötétben szerteszét, s fázós bokrok közt terítik apró szárnyaik halk neszét.
A holdvilágos ösvényen keresztül, egy róka árnya átszökik, lompos farka úszik utána, vadászni kell, s az éj rövid.
A falu felől,kutyák ugatnak, bánatukat zengik,az égre fel, kerek a hold ,és valami fáj érzik,ilyenkor sírni kell.
Ám az éjszaka hangjain túl, a távolból már a hajnal int, vackára indul sok éji vándor, hisz lassan reggel lesz megint.
