Rainer Maria Rilke:
Álmaink..


Álmaink didergő márványszobrok,

berakjuk őket templomainkba:

vágyunk, mely testünket életre szítja,

ragyogtat köréjük koszorut, csokrot.

Szavaink mellszobrok hideg aranyból,

napjaink utján hordozzuk őket:

az élő istenek másutt nőnek,

magasba szökvén árnylepte partról.

Az ember mindig tétova, bágyadt,

fáraszt a tett, a pihenés,

de lelket kaptunk, sugárzó árnyat,

mely örök mozdulatokra kész.

/Ford.: Fodor András/