Száz és ezer vers, idézet a szeretetről! Olvassuk, hallgatjuk, bólogatunk, aztán tovább lépünk. Századik vagy ezredik lépés után meg is feledkezünk róla. Miért? Mert a Szeretet hiánycikk lett. Üzletben nem lehet kapni! Pedig a boltok kirakata milyen sokszínű és vidám lehetne, ha a Szeretet kézzel fogható lenne. Vennék egy pirosat, ami a szerelemé. Zsebre vágnám és alkalomadtán elővenném. Használnám! Mostanában az a divat! Mennyi időre? Egy évre, fél évre? Addig, amíg meg nem unom? Amíg a kirakatban meg nem látok egy másikat, fényesebbet, mert ez már olyan régi és kopott?! De előbb vagy utóbb ez is megkopik.
Lám csak! Van ott egy narancsszínű! Ez vajon mire való? Talán a barátságé?! Igen! Kell nekem egy olyan! Hátha az tartósabb. Mutogatom, játszom vele, kiderül, az is törékeny! Valaki el is vette és elszaladt vele. Vehetek másikat. Pedig úgy szerettem volna megtartani. A pirosat is, de hát az kopott volt. Bízom benne, hogy lesz majd egy tartósabb, egy olyan, ami megkopva is szép!
Újra a kirakat elé tévedek! Mennyi sok szép Szeretet! Pirosat már nem, félek, az is megkopik. Narancsot talán… majd… vagy hátha kapok valakitől, aki jó szívvel adja.

Látok ott egy kéket! Nem, az nem kell, olyan hidegnek tűnik. Van ott egy ezüst! Azzal mit is kezdjek? Olyan szürke, színtelen! Kedvem támadt egy olyan színű Szeretetre, amit oda ajándékozhatok Valakinek. Talán az a szép zöld megfelel. Olyan üde, mint maga a természet. Szeretem a természetet. Szeretném megszerettetni mással is. Veszek egy ilyen színű Szeretetet! A természet színe talán összeköt Valakivel, aki ha megszereti, nem leszek már egyedül. Nem is fog megkopni, biztosan tudom, mert a természet mindig újra éled!  Van benne piros, narancssárga is és kopottan is szép!