Mikor kezed kezembe simul
(Kezek)
Szürkül a nappal.
Köd fátyola vállamra hull.
Lábunk alatt zizzen az avar,
mikor kezed kezembe simul.
Sétánk lombhullás
halott zenéje kíséri.
A szivárványszínű elmúlás
utolsó rezdülését éli.
Kopott az erdő.
Ezer foltból szőtt kabátja
egyre didereg, míg az eső
s a szél rongyosra nem tépázza.
Sétálunk csendben
Utunk ősz árnyékán lépdel.
Kezed kezemre féltőn lebben,
Elűzi az őszt melegével.
Hajam már hamvas.
Szívemben ötven év a múlt,
mégis benne dobban a tavasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése